Első fejezet
A HÁZASSÁG ÉS A CSALÁD
MÉLTÓSÁGÁNAK MEGBECSÜLÉSE
A
házasság és a család a mai világban
47. A személy, valamint az
emberi és a keresztény közösség
jóléte szorosan összefügg a házastársi
és a családi közösség kedvező
helyzetével. Ezért mindazokkal együtt, akik e
közösséget nagyra értékelik, a
keresztények is szívből örülnek, azoknak a
különböző segítségeknek, melyek növelik
az emberekben e szeretetközösség
megbecsülését és az élet tiszteletét,
segítik a házastársakat és a szülőket a
maguk nagyszerű hivatásában; támogatják ezeket
és további jótéteményeket remélnek
tőlük.
A házasság
és a család intézményének
méltósága nem mindenütt egyforma fénnyel
ragyog, mert a többnejűség, a válás
járványa, az úgynevezett szabadszerelem és
egyéb erkölcsi eltévelyedések
elhomályosítják; továbbá a hitvesi szerelmet
igen gyakran megszentségteleníti az önzés, a
hedonizmus és a meg nem engedett fogamzásgátlás.
Ezeken kívül a mai gazdasági,
társadalom-pszichológiai és polgári
állapotok is súlyos zavarokat okoznak a családban. A
föld egyes részein, nem minden aggodalom nélkül, a
népesség növekedéséből
származó problémákat lehet megfigyelni. Mindez
szorongással tölti el a lelkiismeretet. Mindazonáltal a
házasság és a család
intézményének jelentősége és ereje
abból is kiviláglik, hogy a mai társadalom
mélyreható változásai a velük
járó nehézségek ellenére is, újra meg
újra, különféle formákban megmutatják
ennek az intézménynek igazi természetét.
A Zsinat ezért jobban
megvilágítva az Egyház tanításának
néhány fejezetét, tanítani és
megerősíteni akarja a keresztényeket, és mindazokat,
akik a házas állapot természetadta méltóságát
és kivételesen szent értékét óvni
és növelni igyekszenek.
A házasság és a
család szent voltáról
48. A házastársi szeretet és
élet bensőséges közössége, melyet a
Teremtő alapított és törvényeivel
körülvett, a házassági szövetség, azaz a
visszavonhatatlan személyes beleegyezés által jön
létre. Így az emberi tettből, mellyel a
házastársak kölcsönösen átadják
és elfogadják egymást, Isten
rendeléséből szilárd intézmény
keletkezik a társadalom színe előtt is; ez a szent
kötelék mind a házastársak és a gyermek, mind
a társadalom javát tekintve nem az emberi szabad akarattól
függ. Maga Isten a szerzője a házasságnak, mely
különböző javakkal és célokkal
rendelkezik,ciii s ezek igen nagy jelentőségűek az emberi nem
fönnmaradása, az egyes családtagok személyes
fejlődése és örök sorsa, s magának a
családnak és az egész társadalomnak
méltósága, biztonsága, békéje
és jóléte szempontjából. A
házasság intézménye és a
házastársi szerelem természetszerűleg a gyermek
nemzésére és nevelésére irányul,
és ezekben teljesednek be. Így tehát a férfi
és a nő, akik a házassági szövetség
révén "már nem két test, hanem csak egy"(Mt
19,6), személyük és tevékenységük
bensőséges kapcsolatában egymás
kölcsönös segítségére és
szolgálatára vannak, egységüket átélik és
egyre szilárdabban magukénak érzik. Ez a
bensőséges egység, mint két személy
kölcsönös ajándékozása és a
gyermekek java megkívánja a házastársak teljes
hűségét, és sürgeti fölbonthatatlan
egységüket.civ
Az Úr Krisztus ezt az isteni szeretet
forrásából
Az Úr Krisztus ezt az isteni
szeretet forrásából eredő és a közte
és az Egyház közti egység mintájára
alapított sokarcú szeretetet bőségesen megáldotta.
Miként ugyanis egykor a szeretet és a hűség
szövetségével Isten a népe elé sietett,cv
úgy most az emberek Üdvözítője és az
Egyház Vőlegényecvi a házasság
szentsége által elébe jön a keresztény
hitvestársaknak. Velük is marad, hogy miként ő szerette
az Egyházat és önmagát adta érte,cvii
ugyanúgy szeressék egymást a házastársak is,
kölcsönös odaadással és örök
hűséggel. Az igazi házastársi szerelem
fölvétetik az isteni szeretetbe, s Krisztus megváltó
ereje és az Egyház üdvözítő
tevékenysége irányítja és gazdagítja,
hogy a házastársak valóban eljussanak Istenhez, magasztos
atyai és anyai hivatásukban pedig segítséget
és erőt kapjanak.cviii Ezért a keresztény házastársakat
állapotbeli feladataikra és méltóságukra egy
külön szentség erősíti meg és szenteli
föl;cix melynek erejével teljesítvén
házastársi és családi kötelességeiket,
Krisztus lelkületétől áthatottan -- mely egész
életüket hittel, reménnyel és szeretettel
járja át -- egyre jobban elérik
tökéletességüket és kölcsönös
megszentelődésüket és közösen
dicsőítik Istent.
Ezért, ha maguk a szülők jó
példával és családi imádsággal
járnak elöl, a gyermekek, sőt mindazok, akik a családi
körben élnek, könnyebben megtalálják az
emberiesség, az üdvösség és az
életszentség útját. A házastársak
tehát, akiket az apaság és az anyaság
méltósága és tiszte ékesít,
szorgalmasan teljesítsék az elsősorban rájuk
tartozó nevelés, különösen a vallásos
nevelés feladatát.
A gyermekek mint a család eleven tagjai a maguk
módján hozzájárulnak a szülők
megszentelődéséhez. Hálás szívvel,
kegyelettel és bizalommal viszonozzák szüleik
jóságát, és mint hűséges gyermekek,
álljanak mellettük a viszontagságokban és az öregkor
magányában. Az özvegységet mint a
házastársi hivatás erős lélekkel
vállalt folytatását mindenkinek tisztelnie kell.cx A
család a maga lelki gazdaságát nagylelkűen ossza meg
más családokkal is. Ezért a keresztény
család, mely a házasságból, Krisztus és az
Egyház szeretetszövetségének
képéből és az abban való
részesedésből ered, tegye mindenki számára
láthatóvá -- részben a házastársi
szeretettel, nagylelkű termékenységgel, az egységgel
és a hűséggel, részben valamennyi tagjának
szeretetteljes együttműködésével -- az
Üdvözítő eleven jelenlétét a
világban és az Egyház igazi természetét.
A hitvesi szerelem
49. Isten igéje többször hívja a
jegyeseket és házastársakat arra, hogy a
jegyességet tiszta szerelemmel, a házasságot osztatlan
szeretettel éljék és gazdagítsák.cxi Sok
kortársunk is nagyrabecsüli a férj és a
feleség közti igaz szerelmet, mely a népek és korok tiszteletreméltó
szokásai szerint különböző módokon
nyilvánul meg. Ez a szerelem ugyanis, mint kimagaslóan emberi
jelenség, mivel az akarat érzületével személytől
személyre irányul, átfogja az egész személy
javát; ezért a test és a lélek
megnyilatkozásait képes sajátos
méltósággal gazdagítani, s ezeket a hitvesi
barátság kiváltságos mozzanataivá és
jeleivé nemesíteni. Ezt a szerelmet az Úr arra méltatta,
hogy különleges kegyelmével és a szeretet
ajándékával gyógyítsa,
tökéletesítse és fölemelje. Ez az egyszerre
emberi és isteni természetű szerelem a
házastársakat szabad és kölcsönös
gyöngéd érzelemmel és tettekkel bizonyított
önajándékozásra vezeti, és egész
életüket áthatja;cxii sőt nagylelkű
tevékenysége által maga is tökéletesedik
és növekszik. Messze fölülmúlja tehát a
pusztán erotikus vonzódást, mely ha
önzésből fakad, gyorsan és szánalmasan
elenyészik.
E szerelem a házasság sajátos
aktusában egyedülállóan kifejeződik és
tökéletesedik. A bizalmas és tiszta házastársi
egyesülés cselekményei tehát tiszteletreméltó
erkölcsi értékek, és emberhez méltóan
gyakorolva azt a kölcsönös önátadást jelzik
és mélyítik el, mely által a lélek örömével
és hálájával gazdagítják
egymást. E kölcsönös elkötelezéssel
megpecsételt, főként pedig a Krisztus-rendelte
szentséggel szentesített szerelem testileg és lelkileg
fölbonthatatlanul hű marad jó- és balsorsban
egyaránt, és ezért idegen számára a
házasságtörés és a válás. A
házasság egysége, melyet Isten megerősített,
teljes bizonyossággal kitűnik abból is, hogy a nő
és a férfi személyi méltósága
egyenlő; ezt az egyenlőséget kölcsönös
és teljes szeretetben kell elismerniök. E keresztény
hivatás kötelességeinek állhatatos teljesítéséhez
igen nagy erő kell: ezért a szent életre kegyelemmel
megerősített házastársak szüntelenül
ápolják és kérjék imádságban a
szeretet erősségét, a nagylelkűséget és
az áldozatkészséget.
A hiteles házastársi szeretetet jobban
fogják értékelni, s helyes közvélemény
fog róla kialakulni, ha a keresztény házastársak
kitűnnek a hűséges és harmonikus szeretet és a
gyermekek gondos nevelésének
tanúságtételével, és kiveszik
részüket a szükséges kulturális,
pszichológiai és társadalmi megújhodásból
a házasság és a család javára. A fiatalokat
alkalmas módon és idejekorán, elsősorban éppen
a családon belül, föl kell világosítani a
házastársi szerelem
méltóságáról, feladatáról
és megéléséről, hogy a tisztaság
szeretetében nevelkedve megfelelő életkorban és
erényes jegyesség után köthessenek
házasságot.
A házasság
termékenysége
50. A házasságnak és a hitvesi szerelemnek
természete szerint az a rendeltetése, hogy utódoknak adjon
életet és fölnevelje őket. A gyermek a
házasság legnagyobb ajándéka, és a
szülők számára a legnagyobb kincs. Isten, aki
így szólt: "Nem jó az embernek egyedül
lennie" (Ter 2,18), és aki "kezdetben férfinak
és nőnek teremtette az embert" (Mt 19,4),
különleges részt akarva adni neki a saját teremtő
tevékenységéből, megáldotta a férfit
és a nőt: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok" (Ter
1,28). Következésképpen a házastársi
szerelem helyes gyakorlása és a belőle fakadó
egész családi élet -- a házasság
egyéb céljainak háttérbe szorítása
nélkül -- arra irányul, hogy a házastársak
bátran legyenek készek együttműködni a
Teremtő és a Megváltó szeretetével, aki
általuk gyarapítja és gazdagítja a családját.
A házastársak az emberi élet
továbbadásának és fölnevelésének
feladatában, amit sajátos küldetésüknek kell
tekinteni, a teremtő Isten szeretetének
munkatársaiként s mintegy tolmácsaiként ismerik meg
magukat. Feladatukat tehát emberi és keresztény felelősséggel
töltsék be. Isten iránt tanulékony tisztelettel,
közös tervezéssel és igyekezettel
alakítsák ki magukban a helyes erkölcsi
ítéletet. Ennek érdekében fontolják meg, mi
válik a maguk és a már megszülett, illetve
születendő gyermekeik javára; mérlegeljék
továbbá a korviszonyokból és saját
társadalmi helyzetükből adódó anyagi és
szellemi létfeltételeket, s végül vegyék
figyelembe azt is, mit kíván a családjuk, hazájuk,
sőt az Egyház közjava. Minderről végső fokon
maguknak a házastársaknak kell dönteniük Isten
színe előtt. A keresztény házastársak
tartsák szem előtt, hogy nem cselekedhetnek önkényesen.
Az isteni törvény szerint tájékozódó
lelkiismeretükhöz kell igazodniuk, készségesen
hallgatva az Egyház Tanítóhivatalára, mely az
isteni törvényt az evangélium fényénél
hitelesen értelmezi. Ez az isteni törvény megmutatja a
hitvesi szerelem teljes jelentését, oltalmazza azt és
igazán emberi tökéletességére késztet.
Azok a keresztény házastársak, akik bíznak Isten
gondviselésében, és ébrentartják magukban az
áldozatkészség szellemét,cxiii
megdicsőítik a Teremtőt, és a
tökéletesség felé haladnak Krisztusban, amikor
nagylelkűen, emberi és keresztény felelősségtől
áthatva teljesítik az életadás feladatát. A
házastársak közül, akik ily módon az
Istentől kapott feladatukat teljesítik, külön is meg kell
említeni azokat, akik okos és közös
elhatározással nagylelkűen vállalnak több
megfelelően nevelendő gyermeket is.cxiv
A házasság azonban nem csupán az
életadásra alapíttatott, hanem a személyek
közötti fölbonthatatlan szövetség épp
úgy igényli, mint a gyermek java, hogy a
házastársak kölcsönös szerelme helyes módon
jusson kifejezésre, fejlődjön és érlelődjön.
Így még akkor is, ha nélkülözniük kell a
sok esetben forrón óhajtott gyermekáldást, a
házasság megmarad mint teljes
életközösség, s megőrzi
értékét és fölbonthatatlanságát.
A hitvesi szerelem és az emberi élet tisztelete
51. A Zsinat tudja, hogy a mai
életkörülmények sokszor akadályozzák a
hitveseket házaséletük harmonikus
kialakításában: olyan helyzetbe juthatnak, hogy gyermekeik
számát, legalábbis egy időre, nem növelhetik, s
a hitvesi szerelmi élet és a teljes
életközösség sem tartható fönn
nehézség nélkül. Ha pedig a bensőséges
házasélet félbeszakad, nemritkán veszélybe
kerülhet a házasság egyik java, a hűség,
és megsinyli azt a másik java: a gyermek, mert könnyen
elmarad a nevelése, s hiányozni fog a bátorság a
további gyermekek elvállalásához.
Némelyek nem átallanak tisztességtelen
megoldásokat ajánlani ezekre a problémákra,
és nem rettennek vissza még a gyilkosságtól sem; az
Egyház azonban figyelmeztet arra, hogy nem lehet igazi
ellentmondás az élet továbbadásának
és az igazi hitvesi szerelem ápolásának isteni
törvényei között.
Isten ugyanis, az élet Ura, az élet
megőrzésének magasztos szolgálatát az emberekre
bízta, s ezt emberhez méltó módon kell
teljesíteni. Az életet tehát a fogantatástól
kezdve a legnagyobb gonddal oltalmazni kell: az abortusz és a
csecsemőgyilkosság szégyenletes gaztett. Az emberi
nemiség és az ember életadó képessége
csodálatosan fölötte áll mindannak, amivel az
élet alacsonyabb szintjein találkozunk. Ezért nagy
tisztelet illeti a házasélet sajátos aktusait is,
amennyiben azok az ember veleszületett méltóságának
megfelelően folynak le. A házastársi szerelem és az
élet felelős továbbadásának
összehangolásában az erkölcsi
megítélés nem csupán az őszinte
szándéktól és az indítékok
értékelésétől függ, hanem a
személy és tettei természetéből vett olyan
objektív kritériumok alapján kell történnie,
melyek biztosítják az igazi szerelem összefüggésében
a kölcsönös ajándékozás és az
életfakasztás teljes értelmét. Ez pedig csak akkor
lehetséges, ha a házastársak őszinte lélekkel
ápolják magukban a hitvesi tisztaság
erényét. Az Egyház gyermekeinek ezekre az elvekre
támaszkodva a születésszabályozás terén
nem szabad olyan utakra lépniök, melyeket a
Tanítóhivatal az isteni törvény
magyarázatában elítél.cxv
Mindenkinek el kell gondolkodnia azon, hogy az ember
életét és az életfakasztás feladatát
nem lehet e világ kereteibe szorítani,
mértékével mérni és csak ebből
kiindulva értelmezni, hanem mindig figyelembe kell venni az ember
örök rendeltetését is.
A házassággal és a
családdal mindenkinek törődnie kell
52. A család a
tartalmasabb emberiesség iskolája. Ahhoz azonban, hogy
életének és küldetésének
teljességét elérhesse, a házastársak lelki
közösségére és
egyetértésére, valamint a gyermeknevelésben a
szülők gondos együttműködésére van
szükség. Az apa aktív jelenléte nagyban
hozzájárul a gyermekek neveléséhez, de az anya
gondoskodását is, melyre elsősorban a kisgyermekek szorulnak
rá, biztosítani kell, anélkül, hogy
háttérbe szorítanák a nő jogos
társadalmi fölemelkedését. A gyermekeket úgy
neveljék, hogy felnőtt korukban teljes
felelősségérzettel követhessék esetleg
egyházi hivatásukat is, s életállapotukat
képesek legyenek úgy megválasztani, hogy ha
megházasodnak, saját családjukat kedvező
erkölcsi, társadalmi és gazdasági
körülmények között alapíthassák meg. A
szülőkre és gyámokra tartozik, hogy
családalapításkor okos tanácsokkal
irányítsák a fiatalokat -- akiknek
készségesen kell őket hallgatniuk --, de óvakodjanak
attól, hogy közvetve vagy közvetlenül
házasságkötésre vagy
párválasztásra kényszerítsék
őket.
Így a társadalom alapja a család,
melyben különböző nemzedékek élnek
együtt és segítik egymást a nagyobb
bölcsesség megszerzésében és abban, hogyan
lehet a személyek jogait összehangolni a társadalmi
élet egyéb követelményeivel. Ezért
mindazoknak, akiknek befolyása van közösségekre vagy
társadalmi csoportokra, hatékonyan hozzá kell
járulniuk a házasság és a család
helyzetének javításához. A polgári hatalom
tartsa szent kötelességének, hogy elismerje, óvja
és erősítse a házasság és a
család igazi természetét, védje a
közerkölcsöket és segítse a családok
boldogulását. Biztosítani kell a szülők
jogát ahhoz, hogy gyermekeknek adjanak életet és őket
a családi körben fölnevelhessék.
Előrelátó törvényhozás és
különféle kezdeményezések védelmezzék
és megfelelően támogassák azokat is, akik
sajnálatosan nélkülözik a családi otthon
melegét.
A keresztény hívők -- jól
értékesítve az időtcxvi és
megkülönböztetve az örök értékeket a
mulandóktól -- kitartóan növeljék a
házasság és a család
megbecsülését mind életük
tanúságtételével, mind pedig a
jóakaratú emberekkel együttműködve, így a
nehézségeket leküzdve biztosítsák a
családnak a szükséges dolgokat és mindazt, ami
korunkban megkönnyíti az életet. E cél
eléréséhez nagy segítség lesz a
hívők keresztény érzülete, az emberek
egészséges erkölcsi fölfogása, valamint a
hittudósok bölcsessége és szakértelme.
A tudósok, kivált a biológusok,
orvosok, szociológusok és pszichológusok nagyon jó
szolgálatot tehetnek a házasság és a család
intézményének és a lelkiismeret nyugalmának,
ha kutatásaikat összehangolva törekszenek egyre jobban
megvilágítani azokat a föltételeket, melyek
erkölcsileg kifogástalan
születésszabályozásra adnak módot.
A papok feladata -- alaposan megismervén a
család problémáit --, hogy különböző
lelkipásztori módszerekkel, igehirdetéssel,
liturgiával és más lelki segítséggel
házas és családi életükben támogassa a
házaspárokat; nehézségeikben emberségesen
és türelmesen erősítse és szeretetben
bátorítsa őket, hogy valóban sugárzó
családdá váljanak.
A különféle szervezetek,
főként a családok szövetségei, törekedjenek
arra, hogy a fiatalokat, a házaspárokat, s főleg az
új házasokat tanítással és tettekkel
megerősítsék, s fölkészítsék
őket a családi, társadalmi és apostoli életre.
Végül az élő Isten
képmásává alkotott, és a
személyiség méltóságával
fölruházott házastársak forrjanak össze a
szeretetben, azonos gondolkodásban és egymás
kölcsönös megszentelésébencxvii
kövessék Krisztust, az élet forrását;cxviii
hivatásuknak örömeiben és áldozataiban és
hűséges szerelmükkel is tanúskodjanak annak a
szeretetnek misztériumáról, melyet az Úr
nyilatkoztatott ki a világnak halálával és
föltámadásával.cxix
|