Második fejezet
A KULTÚRA HELYES FEJLESZTÉSE
Bevezetés
53. Az emberi személy jellegzetes vonása,
hogy csak kultúra által, azaz a természet javainak
és értékeinek továbbfejlesztése által
juthat el az igazi és teljes emberségre. Ahol tehát emberi
élettel találkozunk, ott természet és
kultúra a legszorosabban összefonódik.
A kultúra szó általános
értelemben véve mindazt jelenti, amivel a maga
sokirányú szellemi és testi
képességét kiműveli és kibontakoztatja az
ember. Ismeretszerzés és munka által
meghódítani igyekszik az egész világot, az
erkölcsök és az intézmények
tökéletesítésével pedig emberiesebbé
teszi a közösségi életet a családban és
az egész társadalomban, végül az idők
folyamán műveiben fejezi ki, közli másokkal és
örökíti meg lelkének nagy élményeit
és törekvéseit, hogy azok sokaknak, sőt az egész
emberi nemnek fölemelkedését szolgálják.
Ebből következően az emberi
kultúrának szükségszerűen történeti
és társadalmi arculata van, s hogy a kultúra szó
gyakran szociológiai és néprajzi értelmet is nyer.
Ebben az értelemben beszélhetünk a
kultúrákról többesszámban. A dolgok
fölhasználása, a munkavégzés, a
kifejezésmód, a vallásgyakorlat, az erkölcs, a
törvényhozás és jogintézmények, a
tudomány, a mesterségek és művészetek
különböző módjaiból más és
más közösségi életformák és
értékrangsorok származnak. Így az
áthagyományozott formákból képződik
egy-egy emberi közösség saját
öröksége. És így jön létre egy
körülhatárolt történeti környezet, melybe minden nemzet
és kor embere beilleszkedik és belőle meríti az
emberi és polgári kultúra fejlődéséhez
szükséges javakat.
|