Harmadik fejezet
A GAZDASÁGI ÉLET
A gazdasági élet
néhány vonása
63. A gazdasági életben is tisztelni
és érvényesíteni kell az emberi személy
méltóságát és teljes hivatását
és az egész társadalom közjavát. Az ember
ugyanis szerzője, középpontja és célja az
egész gazdasági életnek.
Mint a társadalmi élet egyéb
területeit, úgy a mai gazdasági életet is jellemzi az
ember egyre növekvő uralma a természet fölött, az
egyes polgárok, csoportok és népek egyre sűrűbb
és jelentékenyebb kapcsolatai és kölcsönös
függése, valamint a közhatalom mind gyakoribb
beavatkozása. Egyidejűleg a termelési módok,
megtermelt javak és szolgáltatások
cseréjének fejlődése alkalmassá tette a
gazdasági életet arra, hogy jobban kielégíthesse a
nagy emberi család fokozódó szükségleteit.
Nem hiányoznak azonban a nyugtalanító
tényezők sem. Mind a kollektív, mind egyéb
gazdasági rendszerekben, főként a gazdaságilag
fejlett vidékeken nem kevesen valósággal a
gazdasági élet bűvöletébe kerültek,
annyira, hogy csaknem egész egyéni és társadalmi
életüket a gazdasági szemlélet határozza meg.
Most, amikor a gazdasági élet fejlődése képes
volna csökkenteni a társadalmi egyenlőtlenségeket, ha
ésszerűen, emberségesen irányítanák
és egybehangolnák, lépten-nyomon inkább csak
elmérgesíti a helyzetet, sőt helyenként a
gyengébbek szociális viszonyainak rosszabbodását
és a szegények megalázását idézi
elő. Még mindig óriási tömegek
nélkülözik a legszükségesebbeket is, ugyanakkor
mások, még a kevésbé fejlett vidékeken is,
dúskálva élnek és tékozolják a
javakat. Egymás mellett él a fényűzés
és a nyomor. Míg kevesek kezében rendkívül
nagy hatalom összpontosul, addig sokaknak úgyszólván
semmi lehetőségük sincs arra, hogy a saját
kezdeményezésükből és a saját
felelősségükre cselekedjenek, hiszen gyakran emberi
személyhez méltatlan élet- és
munkakörülmények között vergődnek.
A gazdasági és a társadalmi
egyensúly hasonló hiányai mutatkoznak a
mezőgazdaság, az ipar és a szolgáltatások
között, úgyszintén egyazon ország különböző
vidékei között is. A gazdaságilag fejlett és a
többi népek között egyre mélyül az
ellentét, ez pedig a világbékét is
veszélyeztetheti.
Kortársaink egyre éberebb lelkiismerettel
érzik át ezeket az aránytalanságokat.
Meggyőződésük, hogy a mai világ birtokában
lévő roppant műszaki és gazdasági erők
tudnák orvosolni ezt az áldatlan állapotot, s hogy kell is
azt orvosolniok. Ehhez azonban a gazdasági-társadalmi
életben sok reformra van szükség, s mindenki
gondolkodásmódjának és magatartásának
meg kell változnia. Az Egyház ennek érdekében a
századok folyamán az evangélium
fényénél kidolgozta, és kivált az
utóbbi időkben elő is terjesztette az
igazságosságnak és méltányosságnak
józan elveit mind az egyéni és a társadalmi
életre, mind pedig a nemzetközi életre vonatkozólag.
A szent Zsinat ezeket az elveket a mai helyzetnek megfelelően akarja
megerősíteni, s főként a gazdaság
fejlődését szem előtt tartva néhány
tájékozódási szempontot akar adni.cxxxv
|