BEFEJEZÉS
Az egyes keresztények
és a részegyházak feladata
91. Mindaz, amit ez a Szent Zsinat az Egyház
tanításának kincstárából előad,
segíteni akarja korunk valamennyi emberét -- akár hisznek
Istenben, akár nem ismerik el Őt kifejezetten --, hogy
világosabban fölfogván teljes hivatásukat, az ember
kimagasló méltóságának megfelelően
alakítsák a világot, egyetemes és mélyebben
megalapozott testvériségre vágyakozzanak, és
szeretettől indítva, nagylelkű és együttes
törekvéssel válaszoljanak korunk sürgető
kihívásaira.
Igaz, hogy a világban tapasztalható
tények és kultúrák mérhetetlen
változatosságára való tekintettel e zsinati
nyilatkozat sok részében általánosságban
fogalmaz, s bár az Egyházban már rég
elfogadott tanítást ismétel, további folytatást
és kiegészítést igényel, mivel
nemritkán szüntelen fejlődésben lévő
dolgokról van szó; mégis bízunk abban, hogy sok
dolog, amit Isten igéjére és az evangélium
lelkületére támaszkodva elmondtunk, mindenkinek
hathatós segítséget nyújthat, főként
miután a Krisztus-hívők pásztoraik
vezetésével az egyes népek szellemiségéhez
alkalmazták.
Párbeszéd mindenkivel
92. Az Egyház küldetése folytán
-- tudniillik, hogy az egész földkerekségre eljuttassa az
evangélium fényét, s egy Lélekben egyesítsen
minden embert, bármely nemzethez, fajhoz vagy kultúrához
tartozzék is -- jelévé válik annak a
testvériségnek, mely lehetővé teszi és
erősíti az őszinte párbeszédet.
Ez azonban megkívánja, hogy
legelőször az Egyházon belül segítsük
elő a kölcsönös megbecsülést, tiszteletet
és egyetértést minden jogos különbség
elismerése mellett; hogy egyre termékenyebb
párbeszéd alakuljon az Isten egy népét
alkotó lelkipásztorok és hívek között.
Jóval erősebbek ugyanis azok a tényezők, melyek
egyesítik a hívőket, mint amelyek megosztják
őket: legyen egység a szükséges dolgokban, szabadság
a kétségesekben, és szeretet mindenben.clxvi
Magunkhoz öleljük lélekben azokat a
testvéreinket is, közösségeikkel együtt, akik
még nem élnek velünk teljes egységben, de
összekapcsol bennünket az Atya és a Fiú és a
Szentlélek megvallása, valamint a szeretet köteléke.
Tudjuk ugyanis, hogy a keresztények egységét ma sokan
várják és óhajtják azok közül is,
akik nem hisznek Krisztusban. Mert minél teljesebben kibontakozik a
Szentlélek hatalmas erejéből a keresztények
egysége igazságban és szeretetben, annál
inkább lesz az egységnek és a békének
előjelévé az egész világ
számára. Ezért egyesült erővel és a
nagyszerű cél elérésére egyre alkalmasabb
formákban törekedjünk arra, hogy az evangéliumhoz
napról napra hűségesebben testvériesen
működjünk együtt az emberi család
szolgálatára, mely arra hivatott, hogy Krisztus Jézusban
Isten gyermekeinek családja legyen.
Azok felé is fordulunk gondolatainkkal, akik
elismerik Istent, és hagyományaikban értékes
vallási és emberi elemeket őriznek. Kívánjuk,
hogy a nyílt párbeszéd valamennyiünket
rávezessen a Lélek indításainak hűséges
befogadására és készséges
végrehajtására.
E dialógus vágya, melyet egyedül az
igazság iránti szeretet s a kellő okosság
vezérel, a magunk részéről senkit sem rekeszt ki:
azokat sem, akik az emberi szellem csodálatos értékeit
megbecsülik ugyan, de Szerzőjüket még nem ismerik el, s
azokat sem, akik ellenfelei az Egyháznak, és
különféle módokon üldözik. Mivel az Atyaisten
mindenkinek kezdete és célja, valamennyien a
testvériségre vagyunk hivatva. Így tehát ugyanazon
emberi és isteni meghívás birtokában erőszak
és hamisság nélkül, igaz békében
működhetünk együtt, és kell együttműködnünk
a világ építésében.
A világ
építése és célbajuttatása
93. A keresztények emlékezvén az
Úr szavára: "Arról tudják majd meg
rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel
vagytok egymás iránt" (Jn 13,35), mit
kívánhatnának jobban, mint azt, hogy egyre nemesebb
lélekkel és hatékonyabban szolgálják ma a
világ embereit. Így tehát hűségesen
ragaszkodva az evangéliumhoz, belőle merítve az erőt, s
mindazokkal összefogva, akik szeretik és teszik az
igazságot, hatalmas feladatot vállaltak itt a földön,
melyről számot kell majd adniuk annak, aki mindenki
fölött ítélkezni fog az utolsó napon. Nem jut be
mindenki a mennyek országába, aki mondogatja: "Uram,
Uram", hanem csak azok, akik megteszik az Atya akaratát,clxvii
és derekasan munkához látnak. Az Atya pedig azt akarja,
hogy minden emberben fölismerjük Krisztust, a mi
testvérünket, és hatékonyan szeressük, nemcsak
szóval, hanem tettel is, így téve tanúságot
az igazságról, s hogy közöljük másokkal a
Mennyei Atya szeretetének misztériumát. Ha ezt
tesszük, az emberekben az egész földkerekségen
mindenütt felébred a Szentlélek
ajándékaként az élő reménység,
hogy végezetül fölvétetnek a békébe
és tökéletes boldogságba abban a hazában,
melyet az Úr dicsősége ragyog be.
"Annak pedig, aki a bennünk működő
erővel mindent megtehet azon felül is, amit mi kérünk
vagy megértünk, dicsőség legyen az Egyházban
és Jézus Krisztusban minden nemzedéken át,
örökkön örökké. Amen." (Ef 3,20--21)
Mindazt, amit e konstitúció
egészében és részleteiben tartalmaz,
helyeselték az Atyák. Mi pedig mindezt a Krisztustól
kapott apostoli hatalmunkkal a tisztelendő atyákkal együtt a
Szentlélekben jóváhagyjuk, kötelezőként
kimondjuk, tekintélyünkkel megerősítjük, és
amit a Zsinat alkotott, Isten dicsőségére
közzétenni elrendeljük.
Rómában, Szent Péternél, 1965.
december 7-én.
Én PÁL, a katolikus Egyház
püspöke
Következnek a Zsinati atyák
aláírásai
|