|
II. A liturgikus nevelés és a
tevékeny részvétel
(A klérus alapos
fölkészítése)
14. Az Anyaszentegyház nagyon kívánja,
hogy az összes híveket vezessék rá a liturgikus
ünneplésen való teljes, tudatos és tevékeny
részvételre, melyet magának a liturgiának a
természete követel, s melyre a keresztény nép mint
"választott nemzetség, királyi papság, szent
nemzet, tulajdonul kiválasztott nép" (1Pt 2,9;
vö. 2,4--5) a keresztségből eredően jogosult
és kötelezett.
A szent liturgia megújításában
és ápolásában az egész népnek e
teljes és tevékeny részvételére kell a
legnagyobb gondot fordítani: ez ugyanis az első és
nélkülözhetetlen forrás, amelyből a hívek
az igazi keresztény lelkületet merítik; ezért a
lelkipásztoroknak a megfelelő neveléssel kell erre
törekedniük lelkipásztori tevékenységük minden
területén.
Ennek megvalósulására azonban semmi
remény sincs addig, amíg először magukat a
lelkipásztorokat teljesen át nem hatja a liturgia szelleme
és ereje, és benne tanítómesterekké nem
lesznek. Elengedhetetlen tehát, hogy mindenekelőtt a papság
alapos liturgikus képzéséről gondoskodjunk, ezért
a Szentséges Zsinat az alábbi határozatokat hozza:
(A liturgia tanárai)
15. A szemináriumokban, a
szerzetesek tanulmányi házaiban és a hittudományi
karokon a szent liturgia tanítására kiválasztott
tanárok kapják meg hivatalukhoz a megfelelő felkészültséget
olyan intézményekben, amelyeket kifejezetten e célra
létesítettek.
(A liturgia
tanítása)
16. A szent liturgia
tudományát a szemináriumokban és a szerzetesek
tanulmányi házaiban a szükséges és
jelentősebb, a teológiai fakultásokon a főbb
tárgyak közé kell sorolni, és teológiai,
történeti, spirituális, lelkipásztori és jogi
szempontból kell tanítani. A többi szaktárgy --
főként a dogmatika, a szentírástudomány, a
lelkiélet és a lelkipásztorkodás -- tanárai
pedig törekedjenek arra, hogy tárgyuk sajátos
szemszögéből úgy fejtsék ki Krisztus
misztériumát és az üdvösség
történetét, hogy ezek összefüggése a
liturgiával, illetve a papképzés egysége
nyilvánvaló legyen.
(Liturgikus nevelés)
17. A szemináriumokban
és a szerzetesházakban a papnövendékeket liturgikus
szellemű lelki életre neveljék, vezessék rá
őket a szent szertartások megértésére
és a teljes lélekkel való bekapcsolódásra --
részben a szent misztériumok ünneplésével, a
részben a liturgia szellemétől áthatott
áhítatgyakorlatokkal; neveljék őket a liturgikus
törvények megtartására is, hogy a
szemináriumokban és a szerzetesi tanulmányi
házakban a liturgia szelleme teljesen áthassa az életet.
(Továbbképzés)
18. A már az Úr szőlőjében
dolgozó egyházmegyés és szerzetes papok kapjanak
meg minden szükséges segítséget ahhoz, hogy
mélyebben megértsék azt, amit a szent
szertartásokban tesznek, maguk is liturgikus életet
éljenek, és ezt a rájuk bízott híveknek is
adják át.
(A hívek liturgikus nevelése)
19. A lelkipásztorok mint Isten
misztériumainak hűséges szolgái egyik legfőbb
feladatukat teljesítik, amikor buzgón és türelmesen
szorgalmazzák a liturgikus nevelést, valamint a hívek
belső és külső tevékeny
részvételét, kinek-kinek a maga kora, adottsága,
életformája és vallási műveltsége
szerint; és nyájukat ne csak szóval, hanem
példájukkal is vezessék.
(A rádiós és
televíziós közvetítések)
20. A szent cselekményekről, főleg a
szentmiséről, a rádiós vagy televíziós
közvetítések legyenek mértéktartók
és méltók; vezetőjük a püspöktől
erre a tisztségre megbízott alkalmas személy legyen.
|