|
IV. A liturgikus élet ápolása az
egyházmegyében és a plébánián
(Az egyházmegye liturgikus
élete)
41. A püspököt nyája
főpapjának kell tekinteni, akitől a Krisztusban
hívők élete bizonyos módon származik és
függ.
Ezért az egyházmegyében a
püspök körül, főleg a székesegyházban
kibontakozó liturgikus életet mindenki igen nagyra becsülje.
Legyen mindenki meggyőződve róla, hogy az Egyház a
legkiválóbb módon akkor lesz
láthatóvá, amikor Isten szent népe teljesen
és tevékenyen részt vesz a közös
liturgiában, mindenekelőtt az Eucharisztia
ünneplésében, az egységes imádságban az
egyetlen oltár körül, melynél a
közösség élén ott áll a
papságától és segédkezőitől körülvett
püspök.35
(A plébániák liturgikus
élete)
42. Mivel a püspök
egyházmegyéjében nem tud mindig és mindenütt
személyesen a nyáj élén állni,
hívő közösségeket kell létesítenie.
Közülük a legfontosabbak a plébániák,
melyek a püspököt képviselő helyi
lelkipásztor vezetése alatt állnak, s az egész
földkerekségre kiterjedő látható Egyházat
teszik jelenvalóvá.
Ezért a plébánia liturgikus
életét, és annak szoros kapcsolatát a
püspökkel gyakorlatilag ápolni kell, és
elméletileg el kell mélyíteni a hívekben és
a papságban; fáradozni kell azért, hogy a
plébániai közösségi érzés
különösen a vasárnapi mise együttes megünneplésében
megmutatkozzék.
|