FÜGGELÉK
A II. VATIKÁNI ZSINAT
NYILATKOZATA A
NAPTÁRREFORMRÓL
A Szentséges
Második egyetemes Vatikáni Zsinat szerint nem kis
jelentőségű az a sokfelől elhangzott
kívánság, hogy húsvét ünnepét
egy meghatározott vasárnaphoz kössék és
állandó naptárt alkossanak, ezért gondosan
mérlegelve mindazokat a következményeket, amelyek egy
új naptár bevezetésével járhatnak, a
következőket jelenti ki:
1. A Szentséges Zsinat nem
ellenzi, hogy húsvét ünnepét a Gergely-naptár
egy meghatározott vasárnapjára tegyék,
föltéve, hogy ebbe beleegyeznek az összes érdekeltek,
elsősorban az Apostoli Szék
közösségétől elkülönült
testvérek.
2. Ugyancsak kijelenti a
Szentséges Zsinat, hogy nincs ellenvetése azokkal a
kezdeményezésekkel szemben, melyek célja egy
örök naptár bevezetése a polgári életbe.
Az örök naptár
megállapítására és a polgári
életbe való bevezetésére kigondolt rendszerek
közül csak azokhoz járul hozzá az Egyház, melyek
megtartják és védelmezik a hét napból
álló és a vasárnapot magában foglaló
hetet; a héten kívül eső napot nem iktatnak közbe,
hogy a heteknek egymásután való folyamatossága
sértetlen maradjon. Arra az esetre, ha mégis nagyon alapos
ellenérvek merülnének föl, az Apostoli Szentszék
fönntartja magának a döntést.
Mindazt, amit e konstitúció
egészében és részleteiben tartalmaz,
helyeselték az Atyák. Mi pedig mindezt a Krisztustól
kapott apostoli hatalmunkkal a Tisztelendő Atyákkal együtt a
Szentlélekben jóváhagyjuk, kötelezőként
kimondjuk, tekintélyünkkel megerősítjük, és
amit a Zsinat alkotott, Isten dicsőségére
közzétenni elrendeljük.
Rómában, Szent Péternél, 1963.
december 4-én.
Én PÁL, a katolikus Egyház
püspöke.
Következnek a zsinati atyák
aláírásai
|