Első fejezet

(Az Egyház joga, a világi hívők szerepe)

3. A katolikus Egyház -- mivel az Úr Krisztus arra alapította, hogy az üdvösséget minden emberhez elvigye, s ezért kötelessége az evangelizáció -- feladata részének tartja, hogy a tömegtájékoztatási eszközökkel is továbbítsa az üdvösség hírét, s megtanítsa az embereket ezen eszközök helyes használatára.

Az Egyháznak tehát veleszületett joga, hogy fölhasználja és birtokolja ezeket az eszközöket, amennyiben azok a keresztény neveléshez vagy a lelkek üdvösségéért végzett bármiféle munkájához szükségesek és hasznosak; és a szent pásztorok feladatához tartozik, hogy a híveket úgy neveljék és irányítsák, hogy a tömegtájékoztatási eszközök használatával is igyekezzenek elérni önmaguk és az egész emberi család üdvösségét és tökéletességét.

Egyébként elsősorban a világi hívőknek kell valóban emberi és keresztény szellemmel áthatniuk ezeket az eszközöket, hogy az emberiség nagy várakozásának és az isteni tervnek teljesen megfeleljenek.

(Az erkölcsi elvek érvényesítése)

4. Ezen eszközök helyes használata föltétlenül megköveteli, hogy mindazok, akik velük élnek, ismerjék és e területen is hűségesen valósítsák meg az erkölcsi rend normáit. Elsősorban a témát kell mérlegelni, melyet az egyes eszközök természetüknek megfelelően közvetítenek; továbbá a körülményeket -- a célt, a személyeket, a helyet, az időpontot, és minden mást, aminek szerepe van a kommunikáció létrejöttében --, mert ezek az erkölcsi megítélést módosíthatják, illetve egészen meg is változtathatják; s végül az egyes eszközök sajátos hatásmódját is, mely olyan fokot érhet el, hogy az emberek, főként ha nincsenek fölkészülve, alig képesek fölfigyelni rá, úrrá lenni fölötte, vagy ha úgy adódik, elutasítani maguktól.

(A tömegtájékoztatás legfontosabb témái)

5. Különösképpen szükséges, hogy az összes érdekelt helyes lelkiismeretet alakítson ki magában a tömegtájékoztatási eszközök dolgában, főleg azokkal a témákkal kapcsolatban, melyeket napjainkban élénken vitatnak.

Az első ilyen téma az úgynevezett információnak, a hírek szerzésének és továbbadásának kérdése. Nyilvánvaló, hogy az információ igen hasznos, sőt nélkülözhetetlen a mai társadalom fejlettsége és tagjainak egyre szorosabbá váló kapcsolatai miatt; az események és tények gyors közzététele az egyes embereknek folyamatos és teljesebb ismeretet nyújt róluk, így eredményesebb lehet tevékenységük a közjó érdekében, s valamennyien könnyebben hozzájárulhatnak az egész társadalom fejlődéséhez. A társadalomnak tehát megvan a joga ahhoz, hogy információt kapjon mindarról, amit az embereknek -- mégpedig kinek-kinek a körülményei szerint -- akár mint egyéneknek, akár mint egyes csoportok tagjainak, hasznos tudniuk. E jog helyes gyakorlása azonban megköveteli, hogy a közlés tartalmát tekintve mindig igaz és -- az igazságosság valamint a szeretet sérelme nélkül -- teljes legyen; a közlés módját tekintve pedig legyen tisztességes és megfelelő, azaz szentül tartsa tiszteletben az erkölcsi törvényeket, s az ember törvényes jogait és méltóságát, mind a hírek szerzésében, mind azok közzétételében; nem minden tudás használ ugyanis,"a szeretet viszont épít" (1Kor 8,1).

6. A második kérdés a művészi szabadság és az erkölcsi törvény viszonya. Mivel a véget nem érő viták hátterében nem ritkán téves etikai és esztétikai tanítások állnak, a Zsinat kijelenti, hogy az objektív erkölcsi rend elsőbbségét mindenkinek föltétel nélkül tisztelnie kell, mert egyedül ez múlja fölül és rendezi el az emberi élet minden egyéb, bármilyen magasrendű megnyilvánulását, a művészetet sem véve ki. Ugyanis kizárólag az erkölcsi rend érinti az embert, Istennek értelmes és magasabb rendű életre hivatott teremtményét a maga teljességében, és -- amennyiben teljesen és hűségesen megtartja -- ez vezeti el a tökéletesség és boldogság teljes birtoklására.

7. A harmadik kérdes az erkölcsi rossz elbeszélése, leírása vagy megjelenítése. A rossz bemutatásának -- jóllehet a mélyebb benyomást keltő drámai hatásokkal a tömegtájékoztatás által is szolgálhatja az ember és lelki mélységeinek mélyebb megismerését, s ki tudja emelni, hogy milyen nagyszerű az, ami jó és igaz -- alkalmazkodnia kell az erkölcsi törvényekhez, nehogy a lelkeknek inkább kárára, mint hasznára legyen, főként ha olyan dolgokról van szó, melyek bizonyos tartózkodást követelnek, illetve könnyen rossz kívánságokra ösztönözik az eredeti bűntől megsebzett embert.

(A helyes közvélemény kialakítása)

8. Mivel a közvéleménynek ma a magánéletben és közéletben egyaránt nagy hatalma és tekintélye van minden rendű és rangú ember szemében, a társadalom minden tagjának ezen a téren is meg kell tennie azt, amit az igazságosság és a szeretet követel, hogy ezen eszközök segítségével is helyes közvélemény kialakítására és terjesztésére törekedjenek.

(A hatások befogadóinak kötelezettségei)

9. Sajátos kötelezettségei vannak mindazoknak, akik mint olvasók, nézők vagy hallgatók, személyes és szabad döntés alapján befogadják a tömegtájékoztató eszközök hatásait. A helyes választás megköveteli, hogy a befogadók egyértelműen azt részesítsék előnyben, ami erkölcsi, tudományos vagy művészi szempontból értékesebb; kerülniük kell viszont azt, ami önmaguknak lelki kárt vagy bűnre vezető alkalmat jelent, vagy másokat a rossz példával bűnbe vihet, vagy akadályozza a jó és segíti a rossz terjedését; ami többnyire megtörténik akkor, amikor megfizetik azokat, akik kizárólag gazdasági szempontok szerint használják ezeket az eszközöket.

Annak érdekében, hogy a befogadók teljesíteni tudják az erkölcsi törvényt, el ne mulasszák a kötelezettségüket idejében tájékozódni arról, mi az illetékes hatóság véleménye e dolgokról és a helyes lelkiismeret szabályai szerint ehhez tartsák magukat; hogy pedig a kevésbé helyes ösztönzéseknek ellen tudjanak állni, és egyértelműen a jót részesítsék előnyben, törekedjenek megfelelő forrásokból merítve helyes lelkiismereti tájékozottságra és beállítottságra szert tenni.

(A fiatalok és a szülők kötelezettségei)

10. A befogadók, elsősorban a fiatalok, iparkodjanak megszokni, hogy mértéktartóan és fegyelmezetten használják ezeket az eszközöket; törekedjenek arra is, hogy a látott, hallott, olvasott dolgokat egyre mélyebben megértsék; a nevelőkkel vagy szakemberekkel beszélgessenek el róluk, és sajátítsák el a helyes kritikát. A szülők pedig emlékezzenek kötelességükre: őrködjenek éberen, hogy a hitre vagy erkölcsre káros látványosságok, sajtótermékek és hasonlók az otthonok küszöbén kívül maradjanak, és ilyesmikkel gyermekeik másutt se találkozzanak.

(Az alkotók és terjesztők kötelezettségei)

11. A tömegtájékoztatási eszközök használatában kiemelkedő erkölcsi felelősség hárul az újságírókra, írókra, színészekre, a színházi és filmrendezőkre, gyártókra, műsorszerkesztőkre, filmkölcsönzőkre, vállalkozókra, eladókra, kritikusokra és mindazokra, akik bármilyen formában részt vesznek a közölt anyag megalkotásában és terjesztésében. Egészen nyilvánvaló, hogy mekkora a felelősségük a mai körülmények között, hiszen információs és ösztönző munkájukkal egyaránt vezethetik az emberiséget jó és rossz irányba.

Feladatuk tehát úgy egyeztetni a gazdasági, politikai és művészeti szempontokat, hogy ezek a közjóval sohase ellenkezzenek; e cél elérése végett jól teszik, ha szakmai szervezetbe tömörülnek, mely -- szükség esetén, külön szerződésbe foglalva az erkölcsi kódex megtartását -- rábírja tagjait arra, hogy munkakörükben tiszteletben tartsák az erkölcsi törvényeket.

Gondoljanak állandóan arra, hogy az olvasók és nézők nagy része fiatalkorú, akiknek igazán szükségük van olyan sajtótermékekre, ilIetve látványosságokra, melyek tisztességes szórakozást nyújtanak és magasabb érdeklődésre is ösztönöznek. Ügyeljenek arra is, hogy vallásos témákat komoly és tapasztalt személyekre bízzanak, és kellő tisztelettel dolgozzanak föl.

(A tömegtájékoztatási eszközök és a közhatalom)

12. Ebben a témakörben különleges felelősség terheli a polgári hatóságot a közjó alapján, melynek ezek az eszközök is szolgálatára vannak rendelve. A közhatalomra tartozik, hogy a hatáskörének megfelelően megvédje és biztosítsa az információ valódi és jogos szabadságát, melyre a társadalomnak mindenképpen szüksége van haladása érdekében, külön is kiemelve a sajtószabadságot; feladata továbbá a vallás, a kultúra és az igazi művészet pártolása; védelmeznie kell a befogadó közösséget, hogy szabadon élhessen törvényes jogaival. A közhatalom kötelessége az is, hogy támogassa azokat a vállalkozásokat, melyek, jóllehet az ifjúságra igen előnyös hatással volnának, segítsége nélkül nem valósulhatnának meg.

Végül az államhatalom, mely törvényesen őrködik a polgárok jóléte fölött, köteles a törvényhozás és a törvények gondos végrehajtása útján a jogrend megtartásával biztosítani, hogy ezekkel az eszközökkel vissza ne éljenek, és súlyos kár ne érje a közerkölcsöt és a társadalom haladását. Ez az éber gondoskodás a legkevésbé sem nyomja el az egyesek vagy csoportok szabadságát, különösen akkor nem, ha hiányoznak a komoly biztosítékok azok részéről, akik foglalkozásszerűen dolgoznak a tömegtájékoztatási eszközöknél.

Sajátos védelemben kell részesülniök a fiataloknak a nekik ártalmas sajtótermékekkel és látványosságokkal szemben.