(Bevezetés)

1. A keleti egyházak intézményeit, liturgiáját, egyházi hagyományait és keresztény életének fegyelmi rendjét nagyra becsüli a katolikus Egyház. Bennük ugyanis az apostoloktól az egyházatyákon keresztül jutott el hozzánk a koránál fogva is tiszteletre méltó hagyomány,1 mely része az egyetemes Egyház Istentől kinyilatkoztatott és osztatlan örökségének. E hagyomány élő tanúinak, a keleti egyházaknak gondját viselvén ez a Szent és Egyetemes Zsinat azt kívánja, hogy viruljanak és új apostoli erővel teljesítsék a reájuk bízott feladatot, s úgy döntött, hogy az egyetemes Egyházra vonatkozó intézkedéseken kívül néhány kérdésben maga hoz határozatot, a többit pedig a keleti szinodusok és az Apostoli Szék gondjára bízza.