A részegyházak, más néven szertartások

(Egység és sokféleség az Egyházban)

2. A szent és katolikus Egyház, mely Krisztus misztikus teste, olyan hívőkből áll, akiket ugyanaz a hit, ugyanazok a szentségek és ugyanaz a kormányzat szervesen egyesít a Szentlélekben, s akik hierarchiájuk körül különféle egységeket képezvén részegyházakat, illetve szertartásokat alkotnak. Csodálatos közösség van köztük, úgyhogy a változatosság az Egyházban nem bomlasztja az egységet, hanem még jobban kinyilvánítja azt; a katolikus Egyháznak ezért őszinte kívánsága, hogy minden részegyháznak vagyis szertartásnak hagyományai csorbítatlanul megmaradjanak; ugyancsak azt is akarja, hogy életmódja a korok és a helyek különböző szükségleteihez alkalmazkodjék.2

(A részegyházak egyenrangúak)

3. Kelet és Nyugat e részegyházai jóllehet, ahogy ők mondják, szertartásban vagyis liturgiában, egyházfegyelemben és lelki örökségben részben különböznek egymástól, azonban egyformán a római pápa -- aki isteni rendelés alapján Szent Péter utóda az egyetemes Egyház fölötti primátusban -- lelkipásztori kormányzására vannak bízva. A részegyházak tehát egyenrangúak, úgyhogy a szertartás címén egyikük sem előzi meg a többit, ugyanazok a jogaik és kötelességeik, abban is, ami az evangélium az egész világon való hirdetésére (vö. Mk 16,15) vonatkozik a római pápa irányítása alatt.

(Kapcsolatok a szertartások között)

4. Világszerte gondoskodni kell tehát valamennyi részegyház védelméről és növekedéséről; mindenütt, ahol a hívek lelki java megkívánja, paróchiákat és saját hierarchiát kell létesíteni számukra. A részegyházak főpásztorai pedig, ha joghatósági területük egybeesik, őrizzék meg az egységet működésükben rendszeresen ismétlődő tanácskozások által is, egyesült erővel mozdítsák elő a közös munkákat a hitélet minél nagyobb javára és a klérus fegyelmének eredményesebb védelmére.3 A klerikusok és a szent rendekre készülők mind kapjanak alapos oktatást a szertartásokról, különösen pedig a szertartásközi kérdésekben követendő gyakorlati szabályokról; sőt a világi híveket is tájékoztatni kell a hitoktatás keretében a szertartásokról és a rájuk vonatkozó szabályokról. Végül a katolikusok valamennyien és egyenként, továbbá azok, akik bármely nem katolikus Egyházban vagy közösségben keresztelkedtek meg, de visszatérnek a teljes katolikus közösségbe, bárhol a világon tartsák meg saját szertartásukat, becsüljék és amennyire képesek, szerinte éljenek;4 különleges esetekben magánszemélyeknek, közösségeknek vagy vidékeknek megmarad az a joguk, hogy az Apostoli Székhez folyamodjanak, a Szentszék pedig az egyházközi kapcsolatok legfőbb döntőbírájaként közvetlenül vagy más hatóságok útján ökumenikus szellemben fog intézkedni, célszerű szabályok, határozatok vagy leiratok kibocsátása által.