A szentségekre vonatkozó szabályok

(A szentségek ősi fegyelme)

12. A szentségek keleti egyházakban érvényes ősi fegyelmét, valamint a szertartásukban és kiszolgáltatásukban követett gyakorlatot a Szent és Egyetemes Zsinat megerősíti és dicséri, s óhajtja, hogy ha megszűnt volna, újítsák föl.

(A bérmálás kiszolgáltatója)

13. Teljesen föl kell újítani a bérmálás kiszolgáltatójára vonatkozó szabályt, mely ősidőktől fogva érvényben van a keletieknél. Ezt a szentséget tehát kiszolgáltathatják az áldozópapok olyan krizmával, amelyet a pátriárka vagy a püspök áldott meg.14

(A bérmálás érvényes és megengedett kiszolgáltatása)

14. Minden keleti szertartású áldozópap -- akár a keresztséggel együtt, akár külön -- érvényesen szolgáltathatja ki a bérmálás szentségét minden hívőnek, bármely szertartáshoz tartozik is, a latin szertartásút sem kivéve; a megengedettség föltétele az egyetemes és a részleges jog előírásainak megtartása is.15 Hasonlóképpen azok a latin szertartású papok, akik meghatalmazást kaptak e szentség kiszolgáltatására, érvényesen megbérmálhatják a keleti egyházak híveit is, anélkül, hogy ez bármit is változtatna a szertartáshoz való tartozáson; a megengedettséghez azonban meg kell tartani az egyetemes, illetve a részleges jog előírásait.16

(A vasár- és ünnepnapi istentiszteletek)

15. A hívek kötelesek vasár- és ünnepnap a szent liturgiában, vagy saját szertartásuk előírásai vagy szokásai szerint más isteni dicséreteken részt venni.17 Hogy a hívek könnyebben teljesíthessék e kötelezettségüket, a parancs teljesítésére alkalmas idő már az előesti vecsernyétől tart a vasárnap vagy az ünnep végéig.18 Nagyon ajánlatos, hogy a hívek ezeken a napokon, sőt még gyakrabban, akár naponta is szentáldozáshoz járuljanak.19

(Gyóntatási joghatóság)

16. Mivel ugyanazon a vidéken vagy keleti területen a különféle részegyházak hívei egymás között elvegyülve élnek, minden szertartás papjainak saját főpásztoruktól szabályszerűen és korlátozás nélkül kapott gyóntatási joghatósága kiterjed a főpásztor egész területére, e területen bármely szertartáshoz tartozó helyre és hívőre, hacsak a másik szertartás főpásztora kifejezetten meg nem tagadja saját szertartásának helyeire vonatkozólag.20

(A diákonátus és a kisebb rendek)

17. Annak érdekében, hogy az ordo szentségének ősi fegyelme a keleti egyházakban újra életre támadjon, e Szent Zsinat azt kívánja, hogy az állandó diakonátus intézményét állítsák vissza ott, ahol feledésbe ment.21 Az alszerpapságról és a kisebb rendekről pedig, valamint a velük járó jogokról és kötelességekről gondoskodjék mindegyik részegyház saját törvényhozó hatósága.22

(A vegyesházasságok)

18. A házasságok érvénytelensége elkerülése érdekében olyan esetekben, amikor keleti katolikusok nem katolikus keleti keresztényekkel lépnek házasságra, hogy megmaradjon a házasságok szilárdsága és szentsége, valamint a családi béke, e Szent Zsinat úgy határoz, hogy a házasságkötés kánoni formája csak a megengedettséghez szükséges, az érvényességhez elegendő egy fölszentelt pap jelenléte, ha egyébként mindenben a jog szerint jártak el.23