|
Az istentiszteletről
(Az
ünnepek rendje)
19. A jövőben az
összes keleti egyház számára közös
ünnepet elrendelni, más napra áthelyezni vagy
megszüntetni egyedül az Egyetemes Zsinatnak vagy az Apostoli
Széknek van joga. Az egyes részegyházak
számára pedig ünnepet elrendelni, áthelyezni vagy
megszüntetni az Apostoli Széken kívül joga van a
pátriárkai vagy az érseki szinodusnak is; figyelemmel kell
azonban lenni az egész vidékre s a többi
részegyházra.24
(A húsvét megünneplése)
20. Amíg a
keresztények valamennyien meg nem tudnak egyezni a húsvét
óhajtott, egységes dátumában, addig az egy
vidéken vagy egy nemzetben élő keresztények
egységének ápolása végett a
pátriárkákra vagy a hely legfőbb egyházi
hatóságaira tartozik, hogy egymással
egyetértésben és az érdekeltekkel tárgyalva,
megállapodjanak húsvét ünnepének ugyanazon a
vasárnapon való megülésében.25
(A szent idők megtartása)
21. Az a hívő, aki saját
szertartásának vidékén vagy területén
kívül tartózkodik, a szent időkre vonatkozó
törveny dolgában teljesen alkalmazkodhat a tartózkodása
helyén érvényben lévő fegyelemhez.
Vegyesszertartású családokban ezt a törvényt
szabad az egyik szertartás szerint megtartani.26
(A zsolozsma)
22. A keleti szertartású klerikusok és
szerzetesek saját előírásaik és
hagyományaik szerint végezzék a zsolozsmát, melyet
ősidők óta nagyon becsültek minden keleti egyházban.27
A hívek is kövessék őseik példáját
azzal, hogy lehetőségeik szerint áhítattal
részt vesznek benne.
(A liturgia nyelve)
23. A pátriárkát szinodusával,
vagy egy-egy részegyház legfőbb vezetőjét
főpásztori tanácsával együtt illeti meg a jog,
hogy szabályozza a nyelv használatát a liturgia szent
cselekményeiben, továbbá, hogy jelentést
küldve az Apostoli Székhez, jóváhagyja a
szövegek anyanyelvű fordításait .28
|