Harmadik fejezet
A RÓMAI APOSTOLI SZÉKTŐL
KÜLÖNVÁLT EGYHÁZAK
ÉS EGYHÁZJELLEGŰ
KÖZÖSSÉGEK
(A szakadások)
13. A Krisztus varratlan köntösét
megosztó szakadások közül két fő
kategóriát veszünk szemügyre.
Az első szakadások Keleten keletkeztek,
részben az efezusi és kalkedoni Zsinat dogmatikus
formulái, részben a keleti pátriárkátusok
és a Római Szék között az egyházi
közösség fölbomlása miatt.
Nyugaton jó négy évszázaddal
később más jellegű szakadások keletkeztek
azokból az eseményekből, amelyeket
általánosságban reformációnak nevezünk.
Ettől fogva több nemzeti vagy felekezeti közösség
vált külön a római Széktől; azok
között, melyek megőrizték a katolikus hagyományok
és intézmények egy részét,
különleges helyet foglal el az anglikán
közösség.
Ezek az elkülönülések azonban nagyon
különböznek egymástól, nemcsak eredet, hely
és idő tekintetében, hanem főként a hitet
és az egyházszervezetet értintő
kérdések természete és súlya miatt is.
Ezért ez a Szent Zsinat, nem becsülve le a
különböző keresztény csoportok
egymástól eltérő körülményeit, s
ugyanakkor nem tévesztve szem elől -- a megosztottság
ellenére sem -- a közöttük meglévő kapcsolatokat,
úgy határozott, hogy az ökumenikus tevékenység
okos gyakorlása érdekében a következő
megfontolásokat terjeszti elő.
|