A keleti pátriárkák

(A pátriárkátus intézménye)

7. A pátriárkátusnak már az első egyetemes zsinatok által elismert intézménye ősidők óta él az Egyházban.8

Keleti pátriárkának hívjuk azt a püspököt, akinek joghatósága saját területén vagy szertartásán belül minden püspökre, a metropolitákat sem véve ki, továbbá a papságra és a hívekre kiterjed a jog előírása szerint és a római pápa főségének sérelme nélkül.9

Ha egy szertartás főpásztorát a pátriárka területén kívül iktatnak be hivatalába, a jog előírása szerint megmarad az adott szertartás pátriárkátusának hierarchiájában.

(A pátriárkák egyenlő méltósága)

8. A keleti egyházak pátriárkái, bár nem azonos idő óta viselik tisztségüket, pátriárkai méltóságuk szempontjából a törvényesen megállapított rangsor fönntartásával valamennyien egyenlők.10

(Az ősi jogok és kiváltságok helyreállitása)

9. Az Egyház ősi hagyományának megfelelően a keleti egyházak pátriárkáit megkülönböztetett tisztelet illeti, hiszen mindegyikük atyja és feje a maga pátriárkátusának.

A Szent Zsinat tehát úgy rendelkezik, hogy az egyes egyházak ősi hagyományai és az egyetemes zsinatok határozatai szerint helyre kell állítani jogaikat és kiváltságaikat.11

Ezek a jogok és kiváltságok azonosak azokkal, amelyek Kelet és Nyugat egysége idejében érvényben voltak, még ha valamelyest alkalmazni kell is őket a mai viszonyokhoz.

A pátriárkák szinodusaikkal együtt felsőbb hatóság a pátriárkátus minden ügyében, beleértve azt a jogot is, hogy pátriárkai területük határain belül saját egyházmegyéket létesítsenek és püspököket nevezzenek ki. Megmarad azonban a római pápa elidegeníthetetlen joga, hogy egyes esetekben közbelépjen.

(A kiemelt érsekek)

10. A pátriárkákról mondottak a jog előírása szerint érvényesek a nagyobb érsekekre is, akik egy egész részegyház, illetve egész szertartás élén állnak.12

(Új pátriárkátusok létesítése)

11. Mivel a pátriárkátus intézménye a keleti egyházakban az egyházkormányzat hagyományos formája, a Szent és Egyetemes Zsinat óhajtja, hogy ahol szükséges, új pátriárkátusok létesüljenek. Megszervezésük az egyetemes zsinat vagy a római pápa hatáskörébe tartozik.13