Az isteni Bölcsesség titokzatos terve, amelynek
megvalósítására jött az emberiség
Üdvözítője, Jézus Krisztus, arra irányul,
hogy az elöregedett és elavult világot Benne és
Általa isteni módon megújítsa. E tervet Szent
Pál az Efezusiakhoz írt levelében ezzel a nagyszerű
mondattal fejezi ki: Isten kinyilvánította "akartának
titkát. . . , hogy Krisztusban újít meg mindent, ami az
égben és a földön van" (Ef 1,9--10.). És
valóban, az Úr Krisztus miközben végrehajtotta a
parancsot, amit az Atya adott neki, elűzvén a
régiséget, mindennek új formát és új
arcot adott. A sebeket, melyeket az ősszülők bűne
ütött az emberi természeten, meggyógyította: az
embert, aki korábban a harag fia volt, visszaállította
Isten kegyelmébe; a tévelygés hosszú időszaka
után visszavezette az igazsághoz; a sokféle
tisztátalanság szennyétől megmosva ismét
erényekkel ruházta föl; visszaadván az örök
boldogság örökségét, bizonyossá tette a
reményt, hogy az esendő és halandó emberi test egykor
a halhatatlanság és a mennyei dicsőség részese
lesz. S hogy jótéteményei mindaddig megmaradjanak,
amíg csak ember él a földön, helyetteséül
alapította az Egyházat, és a jövőbe látva
megparancsolta, hogy bármi rendetlenség lép föl az
emberi társadalomban, azt hozza rendbe, s ha valami
megsérül, állítsa helyre az Egyház.
Igaz, hogy a
megújításnak ez az isteni műve elsősorban
és közvetlenül a kegyelem rendjében érinti az
embert, mindazonáltal drága és üdvös
hatásai és gyümölcsei bőségesen
kiáradnak a természet rendjére is; ezért minden
területen nem kis tökéletesség részese lesz mind
az egyes ember, mind az egész emberiség egyetemes
közössége. Amióta ugyanis a kereszténység
létezik, az egyes embereknek lehetősége nyílik arra,
hogy megtanulják és megszokják az Isten atyai
gondviselésében való megnyugvást, és
éljen bennük a mennyei segítség
elnyerésének csalhatatlan reménye. Ezekből pedig
bátorság, mértéktartás, állhatatosság,
kiegyensúlyozott és békés lelkület és
sok más nagyon értékes erény fakad, a
polgári társadalom és a család
számára pedig csodálatos méltóság,
szilárdság és megbecsülés következik.
Méltányosabb és szentebb lesz a kormányzók
tekintélye, készségesebb és könnyebb a
népek engedelmessége, szorosabb a polgárok
összetartozása és biztonságosabb állapotba
kerül a tulajdonjog. A keresztény vallás törődik
és foglalkozik mindazzal, ami a polgári élet
számára bármilyen formában hasznos lehet.
Olyannyira, hogy Szent Ágoston szerint az Egyház akkor sem
tehetne többet az emberiség földi
boldogulásáért, ha csak ennek szolgálatára
lenne teremtve.
E sok jó közül
most nem áll szándékunkban mindet egyenként
részletezni; kizárólag a családi
életről kívánunk szólni, melynek kezdete
és alapja a házasság.
|