|
Mindezen gazságok és gyalázatok
közepette, melyek beszennyezték és megterhelték a
házasságot, Isten gondoskodott felemeléséről
és meggyógyításáról. Jézus
Krisztus ugyanis, az emberi méltóság
helyreállítója és a mózesi
Törvény tökéletesítője, nem egyszer
és nem kis gonddal foglalkozott a házassággal.
Kánában megtisztelte jelenlétével a
házasságkötést, és emlékezetessé
tette első csodájával! Attól a naptól kezdve
új lehetőségek fakadtak a házasságban a
megszentelődésre. Ezután visszaállította
eredeti méltóságába a házasságot,
részben azzal, hogy rossznak nyilvánította a zsidók
szokását, mely szerint több feleséget tartottak
és visszaéltek a válólevél
lehetőségével; részben és leginkább
azzal, hogy megparancsolta: senki ne merészelje felbontani azt, amit
Isten egy örök kapcsolat kötelékével
egybekötött. Miután eloszlatta a mózesi
Törvényre hivatkozók nehézségeit, mint
legfőbb Törvényhozó, így rendelkezett a
hitvesekről: "Mondom pedig nektek, hogy aki elbocsátja
feleségét, kivéve a paráznaság
esetét, és mást vesz el, házasságot tör
és aki elbocsátott nőt vesz feleségül,
házasságot tör" (Mt 19,9).
Ami isteni tekintéllyel mint
határozat és törvény elhangzott a
házasságról, azt az isteni törvény
hírnökei, az apostolok, hogy emlékezetét
fenntartsák, részletesebben és teljesebben
írásba foglalták. Így az apostolokra kell
visszavezetnünk azt, amit az egyetemes Egyház, a szentatyák
és a zsinatok mindig tanítottak, nevezetesen, hogy az Úr
Krisztus a házasságot szentség rangjára emelte;
úgy intézkedett, hogy a házastársak az
Általa kiérdemelt kegyelem érejével és oltalmával
magában a házasságban szentelődjenek meg. A
házasságban, amely csodálatos módon hasonlit az
Úr és az Egyház misztikus kapcsolatához, a
természetes szeretetet is tökéletesítette, s a
férfi és a nő természetes kapcsolatát is
nemesebbé tette az isteni szeretet kötelékével. Szent
Pál így ír "Férfiak! Szeressétek
feleségteket, mint Krisztus is szerette az Anyaszentegyházat,
és önmagát adta érte, hogy megszentelje....
Úgy kell a férfiaknak is szeretniük feleségüket,
mint saját testüket... Mert soha senki a maga testét nem
gyűlöli, hanem táplálja és ápolja, mint
Krisztus is az Anyaszentegyházat; mert az Ő testének tagjai
vagyunk, az Ő húsából és csontjaiból.
Ezért az ember elhagyja atyját és anyját és
feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy testté
lesznek. Nagy titok ez, én pedig Krisztusra és az
Anyaszentegyházra nézve mondom." (Ef 5,25--33.)
Hasonlóképpen az
Apostoloktól tudjuk, hogy Krisztus parancsa szerint a
házasság egysége és örök
szilárdsága, amely a házasság őseredete
óta kötelező volt, szent és mindig sérthetetlen.
Ismét csak Szent Pál mondja: "Azoknak pedig, akik
házasságban vannak, nem én parancsolom, hanem az
Úr, hogy a feleség ne váljék el
férjétől; ha pedig elválik, házasság
nélkül maradjon, vagy békéljen meg a
férjével" (1Kor 7,10--11). És ismét: "Az
asszony kötve van a törvényhez, ameddig férje
él; hogy ha a férje meghalt, fölszabadul" (1Kor 7,39).
Ebből következően a házasságot úgy kell
tisztelni, mint "nagy szentséget" (Ef 5,32), mint mindenben
tiszteletreméltó jó, tiszta dolgot, mennyei valóságok
képét és jelét (Zsid 13,4).
|