|
Krisztus tehát -- mivel ily nagy
méltóságra emelte a megújított
házasságot -- ennek teljes tanítását az
Egyházra bízta. Az Egyház pedig a keresztények
házassága fölött kapott hatalmát mindig
és mindenütt úgy gyakorolta, mint aki hatalmát nem az
emberek közmegegyezésétől, hanem isteni
Alapítójától kapta.
Nem szorul
bizonyításra, hiszen közismert, hogy hányszor
és mennyire virrasztott az Egyház afölött, hogy a
házasság szent volta megmaradjon, s csorbát ne szenvedjen.
Tudjuk, hogy már a jeruzsálemi zsinat elítélte a
paráznákat, azaz az elváltak és nem házasok
kapcsolatát (vö. ApCSel 15,29). Szent Pál kárhoztatta
a korintusiak közt előfordult vérfertőzést (1Kor
5,5) Ugyanilyen határozottsággal utasította vissza az
Egyház mindig azokat, akik a keresztény házasságot
támadták: az ősegyházban a gnosztikusokat,
manicheusokat és montanistákat; korunkban a mormonokat, a
sansimonistákat, és a falanszteristákat.
Hasonlóképpen az
Egyház létrehozta a mindenkit egyformán érintő
házasságjogot azzal, hogy megszüntette a rabszolgák
és szabadok közötti korábbi megkülönböztetést;
hogy egyenlő jogokkal ruházta föl a férjet és a
feleséget, mert mint Szent Jeromos mondja: "Nálunk ha
valamit nem szabad az asszonynak, azt nem szabad a férjnek sem, mert
ugyanannak a szolgálatnak részesei". Mindkét
házastársat ugyanazok a jogok és kötelességek
illetik meg, hiszen az Egyház helyreállította és
védelmezte a nő méltóságát; megtiltotta
a férjnek, hogy megölje házasságtörő
feleségét, s hogy megsértse a hűséget, amelyre
esküt tett. Az is jelentős, hogy az Egyház amennyire tudta,
korlátozta a családfő hatalmát a gyermekek
házassága fölött, nehogy ezek a
házasságkötés kérdésében
elveszítsék jogos szabadságukat; hogy a rokonok
közötti házasságokat bizonyos fokig
bezárólag érvénytelennek
nyilvánította azért, hogy a házastársak
természetfölötti szeretete szélesebb körben
áradhasson ki; hogy törődött az erőszak, a
megtévesztés és a tévedés
távoltartásával a
házasságkötésnél; s hogy a hitvesi ágy
tisztaságát, a személyek biztonságát, a
hitvesek megbecsülését és a vallás
épségét biztosítani akarta. Végezetül
az isteni törvények erejével és
gondosságával óvta az Egyház a
házasság intézményét, annyira, hogy aki a
tényeket méltányolja, láthatja, hogy a
házasság ügyében kezdettől fogva az
Egyház az emberi nem legjobb őre és oltalmazója.
Bölcsessége az idők múlását, az emberek
gonoszságát és az államok változásait
mind győzelmesen túlélte.
|