|
Mivel pedig mind a család, mind a társadalom
forrása és kezdete a házasság, elsősorban ezt
akarják kivonni az Egyház joghatósági
köréből. Teljesen meg akarják fosztani szent
jellegétől és azoknak a jelentéktelen ügyeknek a
halmazába akarják sorolni, melyeket emberek hoztak létre,
és a polgári jog rendelkezési körébe
tartoznak. Ebből szükségszerűen adódik, hogy az
Egyház kizárásával az államok vezetőire
akarják bízni az egész házasságjogot.
És ha valaki az Egyház jogának védelmében a
történelmi múltra hivatkoznék, azt azzal
akarják elhallgattatni, hogy az Egyháznak csak a fejedelmek
nagylelkűsége vagy egyszerűen jogtalanság
következtében volt a házasságokra kiható
jogköre. Eljött azonban az idő -- mondják --, hogy az
állam határozottan követelje a maga jogait és
teljesen hatáskörébe vonja a házasságot.
Innen született az
úgynevezett "polgári házasság '; innen a
házassági akadályokat szabályozó
polgári törvények; innen a házassági
ügyekben hozott ítéletek, akár jogosan
kötötték meg a házasságot, akár jogtalanul.
Végülis az Egyháztól elragadtak már minden
jogalkotási és ítélkezési hatalmat, annyira,
hogy nincsenek tekintettel sem isteni hatalmára, sem hasznos
törvényeire, melyekkel oly sok évszázadon át
éltek a népek, kikhez a civilizáció is a
keresztény bölcsességgel együtt jutott el.
Mindazonáltal a
"naturalisták és mindazok, akik imádással
hódolnak az államhatalom előtt és gonosz
tanításaikkal egész országokat be akarnak
hálózni, nem térhetnek ki a hamisság vádja
elől. Mivel ugyanis a házasság szerzője Isten,
és a házasság kezdettől fogva Isten Igéje
megtestesülésének bizonyos előképe volt, egy
olyan szent és vallásos mozzanat van benne, amit nem emberek
találtak ki, hanem veleszületett; nem járulékosan,
hanem sajátságként van a házasság
természetébe oltva. Ezért III. Ince és III.
Honorius pápa méltán mondhatta: "A hívőknél
és a hitetleneknél egyaránt létezik a
házasság szentsége." Tanúnak hívjuk a
régi kor emlékeit, azoknak a népeknek szokásait
és intézményeit, melyek műveltségükben,
civilizációjukban és jogalkotásukban fejlettebbek:
a házasság ezeknél a népeknél mindig vallásos
és szent jellegű. Ezért szerepel náluk a
házasságkötésnél pap, illetve főpap
szolgálata bizonyos szertartás keretében. Ilyen nagy ereje
van az emberiség lelkiismeretének, az őseredetre való
emlékezésnek azoknál a népeknél is, melyek
nem kapták meg a kinyilatkoztatást!
Így tehát a
házasság természete szerint szent. Ebből pedig az
következik, hogy nem fejedelmi önkénynek, hanem a szent
dolgokat kizárólagosan tanító és őrző
Egyház isteni tekintélyének kell szabályoznia.
|