Isten adta azt a törvényt, hogy amit Ő
teremtett és amit a természet létrehoz, az annál
hasznosabb és kedvezőbb az ember számára,
minél inkább megmarad eredeti, természetes
állapotában. A mindeneket teremtő Isten ugyanis jobban
tudja, mi válik teremtményei javára, és Ő mindent
úgy rendezett el, hogy célba érjen. Ha pedig a nagy
bölcsességgel megalkotott rendet a vakmerő és
bűnös ember meg akarja változtatni vagy fel akarja forgatni,
akkor még a legbölcsebben teremtett dolgok is
ártalmassá válnak, és haszontalanokká
lesznek, mert a változás során elveszítik az embert
segítő erejüket, vagy mert Isten büntető eszközül
használja őket a halandók gőgje ellen. Márpedig
akik tagadják a házasság szent voltát és
mindenáron a közönséges dolgok közé
akarják sorolni, azok a természet alapjait forgatják
föl, szembeszállnak az isteni gondviselés tervével,
és lerombolják a házasság
intézményét. Ezek után nem csoda, ha ezekből
az esztelen és gonosz törekvésekből olyan bajok
sokasága származik, amiknél nincs veszedelmesebb sem a
lelkek üdvösségére, sem az államok
létére nézve.
Ha meggondoljuk, mire jó a
házasság isteni intézménye, nyilvánvalóvá
válik, hogy Isten a közjó javára bőséges
forrássá akarta tenni. És valóban, mert a
házasság azon túl, hogy gyarapítja az emberiséget,
jobbá és boldogabbá teszi a házastársak
életét azáltal, hogy nehézségeikben
támogatják, állandóan és hűségesen
szeretik egymást, javaikat közösen birtokolják
és a szentségből kegyelmi segítséget nyernek.
Mindez a családnak is nagyon sokat segít, mert amíg a
házasság megfelel a természetnek és igazodik Isten
terveihez, addig meg tudja erősíteni a szülők közti
egyetértést, biztosítani tudja a gyermekek jó
nevelését, az isteni példával szelidíti a
családfő tekintélyét; megtanítja a gyermekeket
a szülőkkel, a család alkalmazottait a munkaadóival
szembeni engedelmességre. Az ilyen házasságokból
joggal vár az állam becsületes, istenfélelemre
és szeretetre szoktatott új nemzedéket, melynek tagjai
kötelességtudóak, a jogos és törvényes
elöljáróknak engedelmeskednek, mindenkit szeretnek és
nem bántanak senkit.
Ezeket az üdvös
gyümölcsöket a házasság mindaddig teremni tudja,
amíg megőrzi szent jellegét, egységét
és felbonthatatlanságát, mert ezekből
származik üdvös és termékeny ereje. És
kétségtelen, hogy a házasság mindig rnegtermi
ezeket a gyümölcsöket, ha hű marad az Egyházhoz,
mely egységének, szentségének és
fölbonthatatlanságának hűséges őre
és támasza.
|