Mindez önmagától világos. A
történelmi tapasztalatok felidézésvel azonban
még világosabb lesz. Amint a törvény kezdett utat
nyitni a válásnak megszaporodtak a
széthúzások, nézetkülönbségek,
veszekedéssek. OLyan rossz életformák alakultak ki, hogy a
válás védelmezői maguk megbánták amit
tettek, s ha ellenkező értelmű törvénnyel nem
keresték volna a baj orvoslását, attól kellett
volna félni, hogy az állam az önmaga által
felidézett baj áldozata lesz.
Úgy mondják, hogy a
régi rómaiak, amikor először találkoztak a
válással, megrendültek. Nem sok idő
múltán azonban az emberek becsületérzése
eltompult, az érzéki vágyakat fékező
szemérmesség kiveszett, s a házasátrsi
hűség helyére olyan szabadosság lépett, hogy
valószínűnek látsszik, amit egyes íróknál
olvasunk: az asszonyok nem a konzulok változása, hanem
férjeik cserélgetése szerint
számlálták az éveket.
Ugyanígy a
protestánsok körében kezdetben csak ritkán és
bizonyos körülmények között engedélyezte a
törvény a válást. Az imén felsorol okok miatt
azonban úgy elszaporodtak a válások
Németországban és Amerikában, hogy akik
józanul gondolkodnak, siratják az erkölcsi romlást
és a vakmerően könnyelmű törvényeket.
Nem volt ez másként a
katolikusnak nevezett országokban sem. Aho csak helyet adtak a
válásnak, a bekövetkezett bajok sokasága
rácáfolt a törvényhozók érvelésére.
A válni akarók közül ugyanis sokan hazug módon
bizonyitották a törvényes válást
lehetővé tevő okokat a bíróság
előtt, s ezzel a köztisztesség olyan kárt szenvedett,
hogy mindenki úgy vélte: a lehető legsürgősebben
ellentétes értelmű törvényekkel kell
javítani a helyzeten.
És ki
kételkednék abban, hogy nem ugyanilyen gyászos
eredményre jutnak mindazok, akik bárhol a válás
mellett kardoskodnak? Az emberi vélekedésekben és
nyilatkozatokban ugyanis nincs olyan erő, mely meg tudná változtatni
a dolgok természetét. Ezért oktalanul értelmezik a
közjót azok, akik úgy vélik, hogy
büntetlenül forgathatják fel a házasság
rendjét. S ha minden vallásos és szent jelleg
kiirtásával akarják megcsonkítani a házasságot,
gonoszabbat tesznek, mint amit a pogányok műveltek a maguk
házasságával. Ha tehát meg nem változik
felfogásuk, a családnak és a társadalomnak
állandóan félnie kell attól, hogy beleesnek abba a
csapdába, amiben már tömegek vannak. Mindebből
kiviláglik, milyen esztelenség és
képtelenség a közjó
előmozdítását várni a
válástól, amely inkább vermet ás a
társadalomnak.
|