5. AZ EGYHÁZ SZOLGÁLATA A FELBONTHATATLANSÁGÉRT

Meg kell tehát vallani, hogy az összes népek közjaváért legtöbbet a katolikus egyház tett, amikor mindig ügyelt a házasság szent jellegére és felbonthatatlanságára. És nem kis hála illeti azért, hogy immár száz esztendeje nyíltan szembeszállt a házasság ellen oly sokat vétő polgári törvényekkel (VI. Pius levele 1793. V. 28-án a luconi püspökhöz); hogy anatémával sújtotta a protestánsok válásról és válólevélről szóló eretnekségét (Trienti zsinat 24. sessio 5,7); hogy a görögök körében szokásos válást sokszor elítélte; hogy érvénytelennek nyílvánította az olyan házasságokat, melyeket úgy kötöttek meg, hogy felbontják, ha akarják; végül, hogy kezdettől fogva visszautasította azokat az állami törvényeket, melyek támogatták a válást.

Azok a pápák, akik sokszor ellenálltak fejedelmeknek, amikor azok fenyegetve követelték válásuk elismerését, nemcsak a vallás sértetlenségéért, hanem az egész emberiség javáért is harcoltak. Az utókor csodálattal tekint azokra a bátor lelkű pápákra, akik szembe mertek szállni a hatalmas uralkodókkal: I. Miklós pápa Lothárral, II. Orbán és II. Paszkál pápa I. Fülöp francia királlyal, III. Celesztin és III. Ince pápa II. Fülöp francia királlyal, VII. Kelemen és III. Pál VIII. Henrik angol királlyal, végül VII. Pius pápa I. Napóleonnal.