|
Különbözõ Püspöki konferenciák,
egyes püspökök, teológusok, orvosok, a tudomány
képviselõi a Hittani kongregációtól
kértek választ, mik a katolikus teológia morális
alapelvei azokról az orvosbiológiai
eljárásokról, melyek lehetõvé teszik a
beavatkozást az emberi élet kezdeti szakaszába és
magába az utódnemzés folyamatába. Ez az
instrukció átfogó konzultációk,
különösen püspöki megnyilatkozások gondos
értékelésének gyümölcse. Nem akarja az
egyáz átfogó tanítását a
megkezdõdött emberi élet
méltóságáról és továbbadásáról
újra elõadni, hanem a tanítóhivatal eddigi
kijelentéseinek fényében specifikus válaszokat
kíván adni az ebben az összefüggésben
felmerülõ jelentõs kérdésekre. A dokumentum a
következõ részekbõl áll: a bevezetés
emlékeztet azokra az antropológiai és morális
elvekre, melyek a problémák
értékeléséhez és a felmerült
kérdésekre adandó válaszok
kidolgozásához elengedhetetlenül szükségesek; az
elsõ rész témája az emberi élet
tisztelete, létének elsõ pillanatától fogva;
a második rész szembesít azokkal a morális
kérdésekkel, melyeket az emberi nemzésbe való
technikai beavatkozás vetett fel; a harmadik rész
tájékoztatást ad az emberi embriónak és
fötusznak járó tiszteletrõl, a mesterséges
megtermékenyítés megengedett módszereire
vonatkozó erkölcsi törvény és állami
törvénykezés közötti kapcsolatról. A
"zigóta", "pre-embrió",
"embrió" és "fõtusz"
kifejezések a biológia felfogása szerint az ember
egymás után következõ fejlõdési
stádiumait jelentik. Az itt következõ instrukció
ezeket a fogalmakat bátran használja, amennyiben is ezek
mindegyike azonos etikai tartalmat jelent, mégpedig az emberi
nemzés gyümölcsét, legyen az akár
látható, akár nem, létének elsõ
pillanatától megszületéséig. Ennek a
szóhasználatnak az alapját a szövegben
magyarázzuk meg. (v.ö. I.1.)
|