Az
élet ajándéka, amit Isten, mint teremtõ Atya az emberekre bízott,
elvárja tõlünk, hogy ezen élet mérhetetlen
értékének tudatában legyünk és
érte a felelõsséget vállaljuk: Ennek az alapelvnek
kell a gondolkodás középpontjában állnia, hogy
a már megindult életbe és a szaporodási
folyamatokba történõ mesterséges beavatkozások
által felvetett morális problémákat
tisztázzuk és megoldjuk.
A biológiai és orvosi tudományok
elõrehaladásának köszönhetõen az emberi
élet kezdetével és elsõ idõszakával
kapcsolatban az ember mind hatásosabb terápiás eszközökkel
rendelkezhet, de új hatalomra is szert tehet, melynek elõre nem
látható következményei is lehetnek az emberi
élet kezdetére és kezdeti stádiumára. A
különbözõ eljárások ma már
lehetõséget adnak nemcsak a szaporodás folyamatának
elõsegítésére, hanem uralására is. Az
ilyen technikák lehetõvé teszik, hogy az ember
"saját sorsát kezébe vegye," és kiteszik
annak a "kísértésnek, hogy áthágja a
természet feletti ésszerû uralom
határait"1. Így ezek az ember
szolgálatában elõrelépést is jelenthetnek,
de ugyanakkor súlyos kockázatot is hoznak magukkal. Sokan
hívják fel nyomatékosan a figyelmet, hogy a szaporodásba
történõ beavatkozások során az emberi
személy értékeit és jogait óvják meg.
Nemcsak a hívõk kérik a tisztázást és
az iránymutatást hanem azok is, akik elismerik a "minden
emberi dologban tapasztalt" 2 egyház
küldetését "a szeretet civilizációja"
3 és az élet szolgálatában.
Az egyház tanítóhivatala nem kíván a
természettudományok területének
különös szakértõjeként fellépni,
hanem a tudomány és a technika adatainak
tudomásulvételével, az evangéliumból
következõ feladatának és apostoli kötelességének
értelmében, olyan erkölcsi tanítást terjeszt
elõ, mely megfelel a személy
méltóságának és hivatása
teljességének. Teszi ezt azáltal, hogy kifejti a
tudományos kutatás, különösen az emberi
élet és annak kezdetére vonatkozó
technikákkal kapcsolatos erkölcsi tanítását.
Ilyen kritériumok az ember tisztelete, védelme és
segítése "eredeti és alapvetõ joga" az
élethez, 4 a lélekkel rendelkezõ személy
méltósága, aki morális felelõsséggel
5 van felruházva és Istennel való lelki
közösségre hivatott.
Az egyház közbeavatkozását ezen a
területen is a szeretet irányítja, mellyel annak az embernek
tartozik, akinek segít jogait és kötelességeit
megismerni és tisztelni. Ez a szeretet Krisztus szeretetének
forrásából táplálkozik: amikor az egyház
a testté vált ige titkát szemléli, megismeri az
"ember titkát" 6 is; amikor az
üdvösség evangéliumát hirdeti,
kinyilvánítja az ember méltóságát is,
és meghívja õt arra, hogy igazságát teljes
mértékben fedezze fel. Így mutatja be az egyház
újból az isteni törvényt, hogy az igazság
és a felszabadítás mûvét végezze.
Mert Isten jóságáról tanuskodik az, hogy
Isten parancsokat ad az embernek, hogy megmutassák az élet
útját, és kegyelmet is ad ezek megtartására.
Szintén jóságról tanuskodik, hogy Isten mindig
felkínálja bocsánatát hogy segítsen neki
ugyanezen az úton kitartani. Krisztus szánalmat érez
törékenységünk iránt: Õ a mi
teremtõnk és megváltónk. Nyissa meg lelke a
szíveket Isten békéjének ajándéka,
és parancsainak megértése számára.
|