Isten az embert a saját képére és
hasonlatosságára teremtette: "Férfinek és
nõnek teremtette õket" (Gen 1,27) és feladatot adott
nekik "töltsétek be a földet és vonjátok
uralmatok alá". (Gen 1,28) A tudományos alapkutatások
és az alkalmazott kutatás jellemzõ kifejezõi az
ember teremtés feletti uralmának. A tudomány és a
technika jelentõs segítség az ember számára,
ha annak szolgálatába áll és átfogó
fejlõdését segíti elõ mindenki
javára. A tudomány és a technika azonban
önmagában nem képes az emberi lét és
haladás értelmét fölmutatni. Mivel mindkettõ
az emberre irányul, neki köszönheti létrejöttét
és fejlõdését, ezért az emberi
személytõl, annak erkölcsi értékeitõl
nyeri el célkitõzéseit és határainak
tudatát is.
Ezért
illuzórikus lenne a tudományos kutatástól és
annak alkalmazásától morális semlegességet
követelni; másrészrõl nem lehet
irányadó mérce a pusztán technikai
hatékonyság sem, sem az a haszon, melyet egyeseknek jelenthet
mások károsodása által. Még
kevésbé tölthet be ilyen szerepet az uralkodó
ideológia. Ezért a tudomány és technika
lényegi rendeltetésébõl fakadóan
megköveteli az erkölcs alapvetõ elveinek feltétlen
tiszteletét: tehát az emberi személyt kell
szolgálnia, annak elidegeníthetetlen jogait, igazi és az
egész személyt figyelembe vevõ javát, Isten
akaratának és tervének megfelelõen. 7
A technológiai
felfedezések gyors fejlõdése az itt emlékezetbe
idézett kritériumok tiszteletének
követelményét még sürgetõbbé
tette: Egy lelkiismeret nélküli tudomány nem vezethet
máshoz, mint az ember pusztulásához. "A mi korunk
bizony még az elmúlt századoknál is jobban
rászorul arra a bölcsességre, hogy egyre inkább
emberhez-szabottá legyen minden találmány. A világ
jövöje forog ugyanis veszélyben, ha nem támadnak
bölcsebb emberek." 8
|