Milyen
morális mértéket kell felállítani, hogy az
orvosbiológia területén ma jelentkezõ
problémákat tisztázhassuk? Az ezekre a kérdésekre
adandó válasz elõfeltétele az emberi személy
testi dimenziójának természetérõl
kialakított megfelelõ felfogás. Mert az emberi
személy csak igaz természete, mint "egyesült
egész" 9 irányában tudja magát
megvalósítani: Ez a természet azonban egyidejûleg
testi és lelki. A szellemi lélekkel történõ
szubsztanciális egyesülése révén az emberi
testet nem tekinthetjük csupán szövetek, szervek és
funkciók együtteseként, nem értékelhetjük
úgy, mint az állati testet, mert a test a személy
lényegi alkotó része, mely által a személy
megnyilvánul és kifejezi magát.
A természetes erkölcsi törvény
kifejezésre juttatja azokat a célokat, jogokat és
kötelességeket, melyeken az emberi személy testi és
lelki természete alapul, és egyúttal elõ is
írja azokat. Ezért nem lehet a puszta biológiai oldal
normatívájának tekinteni, hanem ésszerû
rendként kell definiálni, ahol a teremtõ arra hívta
az embert, hogy életét és cselekedeteit eszerint vezesse
és szabályozza, különösen pedig saját
testét eszerint használja és vele ennek megfelelõen
rendelkezzék. 10
Ezekbõl az elvekbõl egy elsõ
végkövetkeztetés származik: Az emberi testbe
történõ beavatkozás nemcsak a szöveteket,
szerveket érinti, hanem különbözõ síkokban
a személyt magát is. És ennyiben morális
jelentõséget és felelõsséget is hordoz,
esetleg rejtetten, de valóságosan. II. János Pál az
Orvosi Világszövetség elõtt világosan
megerõsítette: "Minden ember megismételhetetlen
egyediségében nemcsak lélekbõl, hanem
testbõl is van. Így, a testben, a test által a személyt,
mint olyat érintik meg a maga konkrét
valóságában is. Az ember
méltóságának tisztelete ebbõl
következõen azt jelenti, hogy megõrizzük ennek a testbõl
és lélekbõl álló egy embernek (corpore
et anima unus) az identitását, mint ahogy ezt a II.
Vatikáni Zsinat (Gaudium et spes címû
lelkipásztori konstitució 14,1) mondja. Ennek az
antropológiai szemléletnek az alapján kell
megtalálnunk azokat az alapvetõ kritériumokat, melyek
segítségével meghozhatjuk a szükséges
döntéseket azoknak a beavatkozásoknak az esetében,
melyek szigorúan véve nem therápiás
jellegûek, például amikor az ember biológiai
sajátságainak javítása a cél."
11
A biológia és az orvostudomány alkalmazási
formáikkal akkor járulnak hozzá az emberi élet
teljes javához, ha a betegségben és gyengeségben
szenvedõ személynek Isten teremtményének
méltóságát tiszteletben tartva jönnek
segítségére. Egyetlen biológus vagy orvos
részérõl sem lehet ésszerû, hogy
tudományos szakértelme alapján az ember
eredetérõl és céljáról dönteni
merészeljen. Ezt a normát különösen a
szexualitás és szaporodás területén kell
alkalmazni, amikor a férfi és a nõ az élet
és a szeretet alapvetõ értékeit valósítja
meg.
Isten, aki
szeretet és élet, a férfinek és a nõnek
hivatást adott arra, hogy részesüljenek az Õ
személyes közösségének titkában, valamint
teremtõi és atyai mûvében. 12 Ezért a
házasság különleges javakkal és
értékekkel rendelkezik az egyesüléssel és az
élet továbbadásával kapcsolatban, melyek az
élet alacsonyabb formáinál levõkkel nem
hasonlíthatók össze. A személyes rend ilyen
értékei és értelme meghatározzák a
fogantatásba és az emberi élet eredetébe
történõ mesterséges beavatkozások
értelmének és határainak morális
szemléletét. Ezeket a beavatkozásokat nem azért kell
elutasítani, mert mesterségesek. Mint ilyenek megmutatják
az orvostudomány lehetõségeit. Morális
nézõpontból kell ezeket értékelni,
amennyiben az emberi személy méltóságára
vonatkoztatjuk õket, amely a szeretet és az élet
ajándékozására szóló isteni hivatást
hivatott megvalósítani.
|