A mesterséges megtermékenyítés
technikájával kapcsolatos két alapvetõ
érték: Az emberi lény élete, melyet a létbe
hívnak, és továbbadásának
egyedülisége a házasságban. Ebbõl
fakadóan a mesterséges megtermékenyítõ
technikák erkölcsi ítéletét ezen
értékekre vonatkoztatva kell megfogalmazni.
A fizikai lét, amellyel az emberi életút a
világban elindul, nem meríti ki önmagában
személy teljességét, és nem mutatja meg az
örökkévalóságra hivatott ember legnagyobb
értékét sem. Ennek ellenére bizonyos módon
ez az "alapvetõ" érték, miután az emberi
személy minden más értéke a fizikai életen
alapul, és ebbõl bontakozik ki. 13
Az ártatlan emberi lény élethez való
jogának sérthetetlensége "a fogantatás
pillanatától egészen a halálig" 14
jele és elõfeltétele a személy
sérthetetlenségének, amit a Teremtõ az élet
ajándékául adott.
A különbözõ élõlények
szaporodásával történõ
összehasonlításban az emberi élet
továbbadásának megvannak a sajátságai, mely
a személy egyedülállóságából
következik. "Az emberi élet továbbadását
a természet egy személyes és tudatos cselekvésre
bízta, és mint ilyet az Isten legszentebb
törvényének rendelte alá. Ezek a
törvények megváltoztathatatlanok és
sérthetetlenek; ezeket senkinek sem szabad semmibe venni és
áthágni. Ezért nem szabad semmilyen olyan anyagot
használni és olyan eljárásokat követni, melyek
a növények és állatok
szaporításában megengedhetõk." 15
A technika elõrehaladása lehetõvé tette a
szexuális kapcsolat nélküli nemzést is,
mégpedig a férfitõl és a nõtõl vett
ivarsejtek in vitro történõ egyesítése
által. De az, ami technikailag lehetséges, az azért
még morálisan nem megengedett. Ebbõl következik, hogy
nélkülözhetetlen a ráeszmélés az
élet és az emberi szaporodás alapvetõ
értékeire, hogy morális értékelést
adjunk az emberi lényen már fejlõdésének
elsõ stádiumától kezdve végzett ilyen
jellegû technikai beavatkozásoknak.
|