4. HOGYAN ÉRTÉKELHETÕK MORÁLISAN AZ EMBERI EMBRIÓKKAL éS FÕTUSZOKKAL VÉGZETT KUTATÁSOK ÉS KÍSÉRLETEK?

Az orvosi kutatásnak tartózkodnia kell az élõ embrión végzett beavatkozástól, kivéve azt az esetet, amikor erkölcsileg biztos, hogy sem a még meg nem születettnek sem

A "kutatás" és "kísérlet" kifejezések gyakran ekquvivalensek egymással, és mindkét értelemben használatosak. Ez szükségessé teszi, hogy ebben a dokumentumban jelentésüket pontosítsuk. 1) Kutatás alatt értünk minden olyan induktív-deduktív eljárást, amely a humán területen meglévõ jelenségek szisztematikus vizsgálatát, vagy egy korábbi vizsgálatból származó hipotézis felülvizsgálatát célozza. 2) Kísérlet alatt értünk minden olyan kutatást, amely az emberi lényt létezésének különbözõ szakaszaiban (embrió, fõtusz, gyermek vagy felnõtt), mint tárgyat tesz egy vizsgálandó, akár már ismert, vagy még ismeretlen kezelési módszer (pl. farmakológiai, teratogén, sebészi, stb.) hatásának ki. pedig édesanyjának sem életét, sem pedig integritását semmilyen károsodás nem fenyegeti és azzal a feltétellel, hogy a szülõk megfelelõ informálásuk után önként adták beleegyezésüket a beavatkozáshoz. Ebbõl következik, hogy minden kutatás - akkor is, ha kizárólagosan embriók vizsgálatára korlátozódik -, megengedhetetlen volna, ha az alkalmazott eljárások vagy azok mellékhatásai veszélyt jelentenének az embrió testi sértetlenségére vagy életére.

A kísérletekkel kapcsolatban általában különbséget kell tenni azok között, melyeknek nincsen közvetlen terápiás céljuk, és azok között, melyek magára az alanyra egyértelmûen terápiás hatással vannak. Másrészrõl más elbírálás alá esnek a még élõ és a halott embrióval végzett kísérletek. Ha élnek, függetlenül attól, hogy életképesek-e vagy sem, úgy kell tisztelni õket, mint minden emberi személyt; a direkt terápiás hatással nem rendelkezõ kísérletek pedig embriókkal nem megengedettek. ²⁹

A még élõ embriókkal vagy fõtuszokkal - legyenek azok életképesek vagy sem, az anyaméhben, vagy azon kívül -, még akkor sem lehet kísérleteket végezni, ha ezek elõreláthatóan a tudomány, más emberi lények vagy a társadalom hasznát szolgálnák. A megfelelõ információk adása utáni beleegyezést a klinikai kísérletekhez, - amit egyébként felnõttek esetében kérnek -, a szülõk nem adhatják meg; õk a még meg nem születettnek sem a testi integritásáról, sem életérõl nem rendelkezhetnek. Másrészt az embriókkal és fõtuszokkal végzett kísérletek azt a veszélyt, sõt az esetek tõbbségében annak biztos elõrelátását jelentik, hogy bekövetkezik fizikai integritásuk sérülése, vagy akár haláluk is.

Az emberi embriót vagy a fõtuszt tárgyként vagy kísérleti eszközként használni bûntett az emberi lény méltósága ellen, akinek ugyanolyan joga van a tiszteletre, mint amilyen a már megszületett gyermeknek és minden emberi személynek jár. A Szentszék által nyilvánosságra hozott Családjogi charta kimondja: "Az emberi méltóság tiszteletben tartása kizárja a magzattal való mindenféle kísérletezést vagy kizsákmányolást." ³⁰ Az a gyakorlat, amelyik emberi embriókat in vivo vagy in vitro, kísérleti vagy kereskedelmi célból életben tart, teljesen ellentmond az emberi méltóságnak.

Egy egyértelmûen terápiás kísérlet esetén, gyógyszerek vagy nem teljesen kipróbált eljárások engedélyezettek lehetnek mint utolsó kísérlet - más biztos terápia hiányában -, ha ezek a kísérletek és kezelési módszerek az embrió javát szolgálják, élete megmentése érdekében. ³¹

Az emberi embriók és fõtuszok holttesteit, származzanak azok akár mûvi abortuszból, vagy sem, úgy kell tisztelni, mint más meghalt emberi lények maradványait. Nem szabad azokat megcsonkítani, vagy boncolni addig, amíg halálukat bizonyossággal meg nem állapították, és a szülõk vagy az anya ebbe bele nem egyezett. Ebbõl kifolyólag azt a morális követelményt mindig szem elõtt kell tartani, hogy eközben egy szándékos abortuszban semmilyen segítséget nem nyújtottak, és a megbotránkoztatás veszélyét elkerülték. Amit a felnõttek holttesteinél a hétköznapi gyakorlatban tilosnak tartunk, az meghalt fõtuszok esetén éppenúgy tilos.