B. A HOMOLÓG MESTERSÉGES MEGTERMÉKENYÍTÉS

Miután a heterológ mesterséges megtermékenyítést elfogadhatatlannak minõsítettük, felvetõdik a homológ mesterséges megtermékenyítés, a FIVET és a mesterséges ondóbevitel kérdése a házasfelek között. Elõször egy elvi kérdést kell tisztázni.

4. Milyen kapcsolat szükséges erkölcsi szempontból a szaporodás és a házastársi aktus között?

a) Az egyház a házasságról és az emberi szaporodásról szóló tanításában hangsúlyozza, hogy "azon az Istentõl alapított, feloldhatatlan kapcsolaton nyugszik, amely a nemi aktus egyesülés és termékenységet adó jelentése között fennáll, s amit az ember saját kezdeményezésével nem törhet meg. A házasélet aktusa ugyanis - miközben a maga belsõ természete szerint a legszorosabb kötelékkel egyesíti a férjet és a feleséget - alkalmassá teszi a házasokat arra, hogy a természetükbe írt törvény szerint új életet fakasszanak." ³⁸ Ez a házasság természetén és a házasság javainak belsõ kapcsolatán alapuló elv jólismert következményekkel jár a felelõs apaság és anyaság síkján. "Ha mindkét lényeges szempontot (ti. az egyesülés és a termékenység szempontját) megõrzik, a házasélet megtartja a kölcsönös, igaz szeretet értelmét és az ember legmagasabb hivatására szóló rendeltetését, amely a szülõség." ³⁹

Ugyanez a házastársi aktus tartalmának és a házasság javainak kapcsolatára vonatkozó tanítás világítja meg a homológ mesterséges megtermékenyítés morális problémáit, mivel "Soha nem megengedett ezeket az eltérõ nézõpontokat olyannyira elválasztani, hogy az a nemzéshez való szándékot vagy a házastársi kapcsolatot pozitív módon zárja ki." ⁴⁰

A fogamzásgátlás szándékosan megfosztja a házastársi aktust a szaporodásra való nyitottságától, és hatásában a házasság céljainak szándékos szétválasztását eredményezi. A homológ mesterséges megtermékenyítés objektív hatása hasonló módon a házasság javainak és értelmének analóg szétválasztása, amennyiben olyan szaporodásra törekszik, mely nem egy specifikus házastársi egyesülés aktusának gyümölcse.

Ezért megengedett a megtermékenyítést akkor kívánni, ha az "házastársi aktus eredménye, amelyik magából következõen utód nemzésére alkalmas, melyre a házasság természetébõl adódóan rendeltetett azáltal, hogy a házasfelek egy test lesznek." ⁴¹ De a szaporodást erkölcsi szempontból megfosztjuk tökéletességétõl, ha annak nem a házastársi aktus, tehát a házastársak egyesülése jellegzetes történésének a gyümölcse a célja.

b) A házasság javai és a házassági aktus tartalma között fennálló belsõ kapcsolat morális értéke az emberi lény, a test és a lélek egységén alapul. ⁴² A házastársak személyes szeretetüket a "test szava" által fejezik ki egymásnak, mely világosan összekapcsolja a kölcsönös odaadás kifejezését a szülõségre való hivatással. ⁴³ A házastársi aktus, mely által a házastársak önátadásukat egymás tudatára adják, egyúttal az élet ajándékára való nyitottságot is kifejezi: ez egyúttal egymástól elválaszthatatlan testi és lelki aktus is. A házastársak testükkel és testük által valósítják meg a házasságot és válhatnak apává és anyává. Hogy a test szavát és annak természet adta teljességét tiszteljék, a házastársi egyesülésnek tiszteletben kell tartania az élet továbbadására való nyitottságot, és egy személy nemzésének a házastársi szeretet céljának és gyümölcsének kell lennie. Az emberi lény gyümölcse egy olyan nemzésnek, mely "a házastársi szövetségben egyesített szülõknek nem csak a biológiai, hanem lelki egyesüléséhez is kötött." ⁴⁴ Egy, a házastársak testen kívül létrehozott megtermékenyítés éppen ezért nélkülözi azokat a tartalmakat és értékeket, melyeket a test szava és az emberi személyek egyesülése fejez ki.

c) Csak a házastársi aktus tartalmai között fennálló kötelék és az emberi lény egységének tisztelete teszik lehetõvé a személy méltóságának megfelelõ szaporodást. Egyszeri és megismételhetetlen származásában a gyermeket személyes méltóságában éppúgy tisztelni kell, mint azokat, akik neki az életet ajándékozták. Az emberi személynek szülei szeretetének és egységének jelébe kell felvételt nyernie; egy gyermek nemzésének ezért a kölcsönös ajándékozás gyümölcsének kell lennie, ⁴⁵ amely a házastársi aktusban valósul meg, melyben a házasfelek - mint szolgák és nem mint urak - a teremtõ Szeretet munkájában vesznek részt. ⁴⁶ Egy ember eredete valójában egy ajándékozás eredménye. A megfogant gyermek szülei szeretetének gyümölcse kell legyen. Fogantatása és léte nem lehet egy orvosi beavatkozás eredménye. Ez azt jelentené, hogy egy tudományos technológia tárgyává alacsonyítjuk le. Senkinek nem szabad egy gyermek világrajövetelét a technikai hatékonyság feltételeinek alávetni, mely attól függ, hogy milyen fokon és milyen jártassággal tudják ezeket a technikákat alkalmazni.

A házastársi aktus lényegi tartalma és a házasság értékei között fennálló kötelék morális jelentõsége, az emberi lény és származásának méltósága, egysége megköveteli, hogy egy emberi lény nemzésére úgy kell törekedni, hogy a házastársak közötti szerelem specifikus házastársi aktusának gyümölcse legyen. Ebbõl kitûnik tehát az, hogy milyen nagy fontossága van a szaporodás és a házastársi aktus közötti kapcsolatnak antropológiai és morális téren, és így válik érthetõvé a tanítóhivatal álláspontja a homológ mesterséges megtermékenyítést illetõen.

5. Morálisan megengedhetõ-e a homológ in vitro megtermékenyítés?

Az erre a kérdésre adott válasz szorosan függ a fent említett alapelvektõl. A terméketlen házaspárok jogos igényét bizonyosan nem lehet figyelmen kívül hagyni; közülük egyesek számára a homológ FIVET-re való hagyatkozás tûnik az egyetlen módszernek ahhoz, hogy az õszintén kívánt gyermekhez jussanak: Felmerül a kérdés, hogy ezekben az esetekben nem elegendõ-e a házastársi élet összessége az emberi szaporodás megfelelõ méltóságának biztosításához. Elismert, hogy a FIVET a házastársi kapcsolat hiányát pótolni bizonyosan nem tudja ⁴⁷ és a házastársi egyesülés specifikus aktusával szemben nem szabad elõnyben részesíteni, ha a veszélyeket, melyeket a gyermekre hozhat, és az eljárás hiányosságait szem elött tartjuk. De - teszik fel a kérdést -, abban az esetben, ha lehetetlen lenne a sterilitást, mely sok szenvedés forrása, másképpen elhárítani, akkor nem lehet-e a homológ mesterséges megtermékenyítést segítség, sõt, akár terápia gyanánt felfogni, és ezért annak morális megengedhetõségét elfogadni?

A gyermek utáni vágy - vagy legalábbis a készség az élet továbbadására - morális nézõpontból szükséges a felelõs nemzéshez. De ez a jószándék nem elégséges a házastársak közötti in vitro megtermékenyítés pozitív értékeléséhez. A FIVET eljárást önmagában kell értékelni; végsõ morális értékelése nem vezethetõ le sem a házastársi élet összességébõl melybe beilleszkedik, sem a házastársi aktusokból, melyek ezt megelõzik, sem azokból, melyek azt követhetik. ⁴⁸

Arra már emlékeztettünk, hogy azon körülmények között, ahogy azt szokásosan gyakorolják, a FIVET magával hozza az emberi lény elpusztitását, mely ellene mond az abortusz megengedhetetlenségérõl szóló, már elõadott tanításnak. ⁴⁹ De abban az esetben is, ha minden óvintézkedést megtesznek az emberi embrió halálának elkerülésére, a homológ FIVET elválasztja az emberi megtermékenyítést létrehozó cselekményt és a házastársi aktust. Ezért a homológ FIVET tulajdonképpeni természetét kell tekintetbe vennünk, és el kell tekintenünk az abortusszal való kapcsolatától.

A homológ FIVET a házastársak testén kívül történik egy harmadik személy cselekvése segítségével, akinek szakértelme és technikai teljesítménye meghatározza a beavatkozás eredményét; rábízza az embrió életét és identitását az orvosok és a biológusok hatalmára és a technika uralmát rendeli az emberi személy eredete és rendeltetése fölé. Az alárendeltség ilyen formája ellene mond a szülõk és gyermekek együttes méltóságának és egyenlõségének.

Az in vitro fogantatás egy technikai folyamat eredménye, ahol ez a folyamat a megtermékenyítés legfontosabb meghatározó tényezõje; ez nem a házastársak specifikus egyesülési aktusának kifejezése és gyümölcse; valójában nem is így történik meg, és nem is törekszik pozitívan arra, hogy a házastársi egyesülés specifikus aktusának kifejezõje vagy gyümölcse legyen. Ha a valóban fennálló házastársi kapcsolatokkal összefüggésben tekintjük, a homológ FIVET során az emberi személy nemzését ténylegesen megfosztják attól a tökéletességtõl, mely a sajátja: vagyis attól, hogy egy olyan házastársi aktus célja és gyümölcse legyen ahol a házastársak "az élet egy új emberi személynek való ajándékozásában Isten munkatársa" lesznek. ⁵⁰

Ezek az okok megértetik velünk, hogy az egyház tanítása miért tekinti a házastársi szerelmi aktust az emberi szaporodás egyetlen méltó helyének. Ezen az alapon az un. "egyszerû eset" - tehát egy olyan homológ FIVET eljárás, mely mentes lenne az abortusz gyakorlatától való minden kompromittáló kapcsolattól, az embrió elpusztításától és a maszturbációtól - morálisan nem megengedhetõ technika, mert az emberi szaporodást természetes méltóságától fosztja meg.

Bizonyosan nem terheli a homológ FIVET-et mind az az etikai negatívum, mely a házasságon kívüli szaporodásban található; a család és a házasság továbbra is a gyermek születésének és felnevelésének a helye marad. Mégis - összhangban a házasság értékeirõl és a személy méltóságáról szóló hagyományos tanítással - az egyház erkölcsi szempontból elutasítja a homológ in vitró megtermékenyítést; ez önmagában megengedhetetlen és ellentmondásban van a szaporodás méltóságával és a házastársi egyesüléssel, akkor is, ha az emberi embrió halálának elkerülésére mindent megtesznek.

Ámbár a FIVET által történõ emberi foganás módját és jellegét nem lehet helyeselni, minden gyermeket, aki a világra jön az isteni jóság ajándékának kell tekinteni, és szeretettel kell felnevelni.

6. Hogyan kell morális szempontból a homológ mesterséges ondóbevitelt értékelni?

A homológ mesterséges ondóbevitel a házasságban nem megengedett, kivéve azt az esetet, melyben a technikai segítség nem a házastársi aktust helyettesíti, hanem megkönnyíti azt és segít annak természetes célját elérni.

A tanítóhivatal már kifejtette tanítását errõl a kérdésrõl. ⁵¹ Ez nemcsak különleges történelmi körülmények kifejezése, hanem a házastársi egyesülés és a szaporodás kapcsolatáról, valamint a házastársi aktus személyes természetének figyelembevételérõl szóló egyházi tanításon alapul. "A házastársi aktus természetes szerkezete szerint egy személyes cselekedet, a házastársak egyidejû, közvetlen együttmûködése. Ez az ebben résztvevõk természete és a kölcsönös odaadás ebben az aktusban történõ sajátos kifejezése miatt van, mely a Szentírás szavai szerint az egy testben való egységhez vezet." ⁵² Ezért "nem utasítja el" a morális lelkiismeret "szükségképpen bizonyos mesterséges segédeszközök használatát, melyek kizárólag arra szolgálnak, hogy a természetes aktust megkönnyítsék, vagy a normálisan végbement aktust céljához segítsék." ⁵³ Ha a technikai segítség a házastársi aktust megkönnyíti, vagy segítségére van természetes céljai elérésében, akkor morálisan igenelhetõ. Abban az esetben viszont, ha a technikai beavatkozás a házastársi aktus helyébe kíván lépni, morálisan megengedhetetlen.

A házastársi aktust helyettesítõ mesterséges ondóbevitel azért tilos, mert hatása szándékosan elválasztja a házastársi aktus két jelentését. A maszturbáció, melynek segítségével normálisan az ondót nyerik, újabb jele ennek a szétválasztásnak; akkor is, ha a szaporodásra irányul, megfosztja ezt a cselekedetet az egyesüléssel kapcsolatos értelmétõl: "mert hiányzik belõle ... az erkölcsi rend által segített nemi kapcsolat, mely a <> realizál." ⁵⁴

7. Milyen morális kritériumot kell az emberi szaporodásba való orvosi beavatkozással kapcsolatban felállítanunk?

Az orvosi tevékenységnek nem csak a technikai dimenzióra vonatkoztatva, hanem mindenekelõtt a céllal való kapcsolata szerint kell értékelni, ami a személyek javát és testi, lelki egészségét jelenti. A szaporodásba való orvosi beavatkozás morális irányelveit az emberi személy méltóságából, nemiségébõl és eredetébõl kell levezetni.

Az orvostudománynak, mely az emberi személy teljes értelemben vett javára kell törekednie, és ezért tisztelnie kell a nemiség specifikus emberi értékeit. ⁵⁵ Az orvos a személyek és az emberi szaporodás szolgálatában áll: nincsen teljhatalma rendelkezni felette vagy dönteni róla. Az orvosi beavatkozás akkor tiszteli a személyek méltóságát, ha a házastársi akus támogatását célozza, amennyiben annak beteljesülését megkönnyíti, vagy céljának elérésében segíti, miután az rendes módon beteljesült. ⁵⁶

Ezzel ellentétben olykor elõfordul, hogy az orvosi beavatkozás a házastársi aktust technikailag helyettesíti, hogy olyan szaporodást hozzon létre, mely sem nem eredménye, sem nem gyümölcse annak: Ebben az esetben az orvosi aktus nem áll a házastársi egyesülés szolgálatában, ahogy az rendjén lenne, hanem kisajátítja magának a szaporodást, és így ellentmond a házastársak és a még meg nem született gyermek méltóságának és jogainak.

Az orvostudomány humanizálása, melyet ma mindenki nyomatékosan sürget, megköveteli, hogy elsõ helyen tartsák tiszteletben az ember méltóságát annak teljességében, abban az aktusban és abban a pillanatban, melyben a házastársak egy új személynek az életet továbbadják. Ebbõl következik hogy sürgetõ felhívást intézzünk a katolikus orvosokhoz és kutatókhoz, hogy tegyenek példamutató tanuságot az emberi embriónak és a szaporodás méltóságának kijáró tisztelettel kapcsolatban. A katolikus kórházak és klinikák orvosait és egészségügyi ápolószemélyzetét különleges módon hívjuk fel, hogy tartsák tiszteletben vállalt erkölcsi kötelességeiket, melyeket gyakran a jog is szabályoz. Ezen katolikus kórházak és klinikák vezetõi, akik között sok szerzetes van, tegyék teljes szívvel magukévá ezen instrukció morális normáit és biztosítsák azok gondos megtartását.

8. A meddõ házasság miatti bánat

Azoknak a házastársaknak a szomorúsága, akiknek nem lehetnek gyermekeik, vagy akik sérült gyermek világrahozatalától tartanak, olyan szenvedés, amit mindenkinek meg kell értenie és megfelelõen méltányolnia.

A házaspár részérõl természetes a gyermek utáni vágy: Az apaság és anyaság hivatását fejezi ki, mely a házastársi szeretet lényegi sajátja. Ez a vágy még erõsebb lehet, ha a házaspár gyógyíthatatlannak tûnõ sterilitásban szenved. Természetesen a házasság nem arra jogosítja fel a házastársakat hogy gyermekük legyen, hanem csak azon természetes aktusok végrehajtására, melyek önmagukban a szaporodást célozzák. ⁵⁷

A gyermekhez való jog, annak valódi és sajátos értelmében, ellentmondana a gyermek méltóságának és természetének. A gyermek nem valami tartozás és nem lehet tulajdonként felfogni: Sokkal inkább ajándék, "a legkitûnõbb" ⁵⁸ és a házasság ajándékai közül legszabadabban adott ajándék; élõ bizonyítéka szülei kölcsönös odaadásának. Ezért a gyermeknek joga van - ahogy már ismertettük - a szülei odaadása specifikus aktusának gyümölcse lenni, és joga van arra, hogy fogantatásának elsõ pillanatától személyként tiszteljék.

Mindenesetre a sterilitás, bármik legyenek is az okai és a kilátásai, bizonyosan kemény megpróbáltatás. A hívõk közösségét felhívjuk, hogy segítsék viselni és megérteni azok szenvedését, akik jogos vágyukat az apa- és anyaságra nem tudják kielégíteni. Azokat a házastársakat, akik ebben a fájdalmas helyzetben vannak, felhívjuk, hogy fedezzék fel ebben a lehetõséget az Úr keresztjében való különleges résztvállalásban, a lelki termékenység forrását. A terméketlen házaspároknak nem szabad elfelejteniük, hogy "ha egy házasságban nem születhet gyermek, emiatt a házastársak élete nem veszíti el értékét. A testi terméketlenség alkalmat szolgáltathat arra, hogy az emberi személy más természetû olyan fontos szolgálatait végezzék mint pl. az örökbefogadás, a nevelés különféle formái, vagy a más családoknak, valamint szegény, illetve nyomorék gyermekeknek nyújtott segítség." ⁵⁹

Sok kutató vesz részt a sterilitás elleni küzdelemben. Egyesek az emberi szaporodás méltóságának teljes figyelembevételével olyan eredményekre jutottak, melyek korábban elérhetetlennek tûntek. A tudósokat bátorítani kell, hogy kutatásaikat folytassák a sterilitás okainak megelõzésére és kiküszöbölésére úgy, hogy a terméketlen házaspárok, és a még meg nem született gyermek személyes méltóságának tiszteletével szaporodáshoz jussanak.