III. MORÁL ÉS ÁLLAMI JOGALKOTÁS

A morális értékek és kötelességek, melyeket az állami jogalkotásnak ezen a területen tisztelni és védenie kell.

Minden ártatlan emberi individuum sérthetetlen joga az élethez, a család és házasság intézményének jogai alapvetõ morális értéket képviselnek, mert az emberi személy lényegi állapotára és hivatásának egészére vonatkoznak; egyidejûleg az állami társadalomnak, és rendjének alkotó elemei.

Ezen az alapon az új, az orvosbiológia területén megnyitott technikai lehetõségek megkövetelik a politikai vezetõk és a törvényalkotók beavatkozását, mivel az ilyen technikák korlátlan alkalmazása a társadalom számára beláthatatlan és káros következményekkel járhat. Az utalás az egyes kutató saját lelkiismeretére és önkorlátozására nem lehet elegendõ arra, hogy a személyes jogokat és a nyilvános rendet megõrizzük. Ha a törvényalkotó, aki a közjóért felelõs, nem éber, elõfordulhat, hogy a kutatók megfosztják elõjogaitól, akik a biológiai felfedezések és az ezekbõl következõ állítólagos "jobbító" eljárások nevében az emberiséget uralni merészelik. Az emberek közötti "öröklési kiválasztás" és a diszkrimináció megengedetté válhat: Ez erõszak és súlyos csapás lenne az emberi személy egyenlõsége, méltósága és alapvetõ jogai ellen.

A politikai hatalom beavatkozásának az értelemnek azokhoz az alapelveihez kell igazodnia, melyek a polgári és a morális törvények közötti kapcsolatot szabályozzák. Az állami törvényhozás feladata az állampolgárok javának biztostása, az alapvetõ jogok, a béke ügye és a közerkölcs védelme által. ⁶⁰ Az élet semmilyen területén nem szabad az állami törvénykezésnak a lelkiismeret helyébe lépnie, sem pedig olyan dolgokkal kapcsolatban normákat elõírnia, melyek illetékességét meghaladják; olykor a közrendre való tekintettel meg kell engednie olyan dolgokat, melyet nem tilthat meg anélkül, hogy ebbõl még nagyobb kár ne származnék. De a személy elidegeníthetetlen jogait a polgári társadalomnak és a politikai hatalomnak is el kell ismernie és tisztelnie kell: Az emberek ezen jogai nem függenek sem az egyes individuumoktól, sem azok szüleitõl, és nem adnak engedményt sem a társadalomnak sem az államnak. Ezek az ember természetéhez tartoznak és a személyben gyökereznek,annál a teremtési aktusnál fogva melybõl a személy származik.

Az alapvetõ jogok közé ebben az összefüggésben a következõket kell számítani: a) minden emberi lény jogát az élethez és a testi sérthetetlenséghez fogantatásának pillanatától haláláig; b) a család és a házasság mint intézmény jogai és - ebben az összefüggésben - a gyermek joga arra, hogy szüleitõl foganjon, általuk szülessen a világra és õk neveljék fel. Ehhez a témához még néhány további szempontot kell figyelembe vennünk.

Különbözõ országokban egyes törvények megengedik ártatlanok direkt eltávolítását: Abban a pillanatban, melyben egy pozitív törvény emberek egy csoportját megfosztja attól a védelemtõl, melyet a polgári törvénykezésnek számukra nyújtania kell, az állam tagadja a törvény elõtti egyenlõséget. Ha az államhatalom nem áll minden állampolgár jogainak szolgálatába, különleges módon azokéba, akik a leggyengébbek, akkor a jogállamiság alapjait ássák alá. A politikai hatalom következésképpen nem engedheti meg, hogy emberi lényeket olyan eljárások segítségével hívjanak életre, melynek során olyan megengedhetetlen kockázatnak vannak kitéve, melyre fentebb emlékeztettünk. Ha a pozitív törvénykezés és a politikai hatalom az élet mesterséges továbbadásának technikái és az ezzel összefüggésben álló kísérleteket elismernék, akkor az abortusz legalizálásával ütött rést még tovább szélesítenék. A még meg nem született gyermek tiszteletébõl és védelmébõl, melyet fogantatásának elsõ pillanatától biztosítanunk kell számára, következik, hogy a törvénynek megfelelõ büntetõ intézkedéseket kell jogainak minden szándékos megsértésére kilátásba helyezni. A törvény nem tûrheti - ellenkezõleg, kifejezetten meg kell tiltania -, hogy emberi lényeket, akik legyenek bár embrionális stádiumban, kísérleti tárgyakként kezeljenek, megcsonkítsanak vagy elpusztítsanak azzal az ürüggyel, hogy feleslegesek vagy képtelenek a normális fejlõdésre.

Sok országban az abortusz legalizálása és az élettársi viszony jogi tolerálása megnehezítik, hogy elérjék azoknak az alapvetõ jogoknak a tiszteletét, melyekre ez az instrukció emlékeztet. Kívánatos, hogy az államok ne tetõzzék felelõsségüket azzal, hogy a szociális jogtalanság ilyen ártalmas helyzeteit még rosszabbá tegyék. Ezzel ellentétben az kívánatos, hogy a nemzetek és az államok tudatára ébredjenek minden kultúrális, ideológiai és politikai összefonódásnak, mely a mesterséges szaporodás technikáival kapcsolatban van, és megtalálják a szükséges bölcsességet és bátorságot olyan igazságos törvények kibocsátásához, melyek az emberi életet és a házasság intézményét tisztelik.

Az állami törvényhozás ma sok országban egy bizonyos gyakorlat számára jogalap nélküli legitimitást biztosít; képtelennek bizonyul annak a moralitásnak a garantálására, mely az emberi személy természetes követelményeinek és azoknak az "iratlan törvényeknek" megfelel, melyeket a Teremtõ az ember szívébe írt. Minden jóakaratú embernek síkra kell szállnia azért - különösen hivatásuk és polgári jogaik gyakorlásában -, hogy a morálisan elfogadhatatlan állami törvények és a megengedhetetlen gyakorlati magatartásformák megváltozzanak. Ezen felül bátorítani kell és el kell ismerni, hogy a "lelkiismereti okokból való megtagadást" az ilyen törvényekkel szemben. Söt sokak, különösen az orvosbiológiai tudományok specialistáinak morális tudatában éles passzív ellenállás kezd kialakulni az élettel és az emberi méltósággal ellentmondásban levõ gyakorlat törvényesítése ellen.