2. TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA AZ EMBERI SZEMÉLY SZOLGÁLATÁBAN

Isten az embert a saját képére és hasonlatosságára teremtette: "Férfinek és nõnek teremtette õket" (Gen 1,27) és feladatot adott nekik "töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá". (Gen 1,28) A tudományos alapkutatások és az alkalmazott kutatás jellemzõ kifejezõi az ember teremtés feletti uralmának. A tudomány és a technika jelentõs segítség az ember számára, ha annak szolgálatába áll és átfogó fejlõdését segíti elõ mindenki javára. A tudomány és a technika azonban önmagában nem képes az emberi lét és haladás értelmét fölmutatni. Mivel mindkettõ az emberre irányul, neki köszönheti létrejöttét és fejlõdését, ezért az emberi személytõl, annak erkölcsi értékeitõl nyeri el célkitõzéseit és határainak tudatát is.

Ezért illuzórikus lenne a tudományos kutatástól és annak alkalmazásától morális semlegességet követelni; másrészrõl nem lehet irányadó mérce a pusztán technikai hatékonyság sem, sem az a haszon, melyet egyeseknek jelenthet mások károsodása által. Még kevésbé tölthet be ilyen szerepet az uralkodó ideológia. Ezért a tudomány és technika lényegi rendeltetésébõl fakadóan megköveteli az erkölcs alapvetõ elveinek feltétlen tiszteletét: tehát az emberi személyt kell szolgálnia, annak elidegeníthetetlen jogait, igazi és az egész személyt figyelembe vevõ javát, Isten akaratának és tervének megfelelõen. ⁷

A technológiai felfedezések gyors fejlõdése az itt emlékezetbe idézett kritériumok tiszteletének követelményét még sürgetõbbé tette: Egy lelkiismeret nélküli tudomány nem vezethet máshoz, mint az ember pusztulásához. "A mi korunk bizony még az elmúlt századoknál is jobban rászorul arra a bölcsességre, hogy egyre inkább emberhez-szabottá legyen minden találmány. A világ jövöje forog ugyanis veszélyben, ha nem támadnak bölcsebb emberek." ⁸