3. ANTROPOLÓGIA ÉS BEAVATKOZÁSOK AZ ORVOSBIOLÓGIA TERÜLETÉN

Milyen morális mértéket kell felállítani, hogy az orvosbiológia területén ma jelentkezõ problémákat tisztázhassuk? Az ezekre a kérdésekre adandó válasz elõfeltétele az emberi személy testi dimenziójának természetérõl kialakított megfelelõ felfogás. Mert az emberi személy csak igaz természete, mint "egyesült egész" ⁹ irányában tudja magát megvalósítani: Ez a természet azonban egyidejûleg testi és lelki. A szellemi lélekkel történõ szubsztanciális egyesülése révén az emberi testet nem tekinthetjük csupán szövetek, szervek és funkciók együtteseként, nem értékelhetjük úgy, mint az állati testet, mert a test a személy lényegi alkotó része, mely által a személy megnyilvánul és kifejezi magát.

A természetes erkölcsi törvény kifejezésre juttatja azokat a célokat, jogokat és kötelességeket, melyeken az emberi személy testi és lelki természete alapul, és egyúttal elõ is írja azokat. Ezért nem lehet a puszta biológiai oldal normatívájának tekinteni, hanem ésszerû rendként kell definiálni, ahol a teremtõ arra hívta az embert, hogy életét és cselekedeteit eszerint vezesse és szabályozza, különösen pedig saját testét eszerint használja és vele ennek megfelelõen rendelkezzék. ¹⁰

Ezekbõl az elvekbõl egy elsõ végkövetkeztetés származik: Az emberi testbe történõ beavatkozás nemcsak a szöveteket, szerveket érinti, hanem különbözõ síkokban a személyt magát is. És ennyiben morális jelentõséget és felelõsséget is hordoz, esetleg rejtetten, de valóságosan. II. János Pál az Orvosi Világszövetség elõtt világosan megerõsítette: "Minden ember megismételhetetlen egyediségében nemcsak lélekbõl, hanem testbõl is van. Így, a testben, a test által a személyt, mint olyat érintik meg a maga konkrét valóságában is. Az ember méltóságának tisztelete ebbõl következõen azt jelenti, hogy megõrizzük ennek a testbõl és lélekbõl álló egy embernek (corpore et anima unus) az identitását, mint ahogy ezt a II. Vatikáni Zsinat (Gaudium et spes címû lelkipásztori konstitució 14,1) mondja. Ennek az antropológiai szemléletnek az alapján kell megtalálnunk azokat az alapvetõ kritériumokat, melyek segítségével meghozhatjuk a szükséges döntéseket azoknak a beavatkozásoknak az esetében, melyek szigorúan véve nem therápiás jellegûek, például amikor az ember biológiai sajátságainak javítása a cél." ¹¹

A biológia és az orvostudomány alkalmazási formáikkal akkor járulnak hozzá az emberi élet teljes javához, ha a betegségben és gyengeségben szenvedõ személynek Isten teremtményének méltóságát tiszteletben tartva jönnek segítségére. Egyetlen biológus vagy orvos részérõl sem lehet ésszerû, hogy tudományos szakértelme alapján az ember eredetérõl és céljáról dönteni merészeljen. Ezt a normát különösen a szexualitás és szaporodás területén kell alkalmazni, amikor a férfi és a nõ az élet és a szeretet alapvetõ értékeit valósítja meg.

Isten, aki szeretet és élet, a férfinek és a nõnek hivatást adott arra, hogy részesüljenek az Õ személyes közösségének titkában, valamint teremtõi és atyai mûvében. ¹² Ezért a házasság különleges javakkal és értékekkel rendelkezik az egyesüléssel és az élet továbbadásával kapcsolatban, melyek az élet alacsonyabb formáinál levõkkel nem hasonlíthatók össze. A személyes rend ilyen értékei és értelme meghatározzák a fogantatásba és az emberi élet eredetébe történõ mesterséges beavatkozások értelmének és határainak morális szemléletét. Ezeket a beavatkozásokat nem azért kell elutasítani, mert mesterségesek. Mint ilyenek megmutatják az orvostudomány lehetõségeit. Morális nézõpontból kell ezeket értékelni, amennyiben az emberi személy méltóságára vonatkoztatjuk õket, amely a szeretet és az élet ajándékozására szóló isteni hivatást hivatott megvalósítani.