1-500 | 501-524
Part, Chapter, Paragraph
1 Intro | abból ismerhetõ fel, hogy az Úr Krisztus, az örök Atya
2 Intro | fel, hogy az Úr Krisztus, az örök Atya Fia, miután az
3 Intro | az örök Atya Fia, miután az emberi természetet magára
4 Intro | a család és következõleg az emberi társadalom létokát
5 Intro | hangsúllyal belefoglalta, sõt azt az isteni alapítás õseredeti
6 Intro | tisztaságába visszaállítván az Újszövetségben valódi és
7 Intro | szabályozását és gondozását teljesen az õ Jegyesére, az Egyházra
8 Intro | teljesen az õ Jegyesére, az Egyházra bízta. ~Hogy azonban
9 Intro | tényleg jelentkezzenek is, az embereknek elõször is világosan
10 Intro | keresztény házasfeleknek az isteni kegyelem által megerõsített
11 Intro | meríthetik. ~Márpedig Mi, az Apostoli Szék magaslatáról
12 Intro | keserûen fölpanaszoljátok, hogy az emberiség tekintélyes része
13 Intro | Krisztus egész Egyházához, sõt az egész emberiséghez --, a
14 Intro | méltóságáról, a családra és az emberi társadalomra kiáradó
15 Intro | elõnyeirõl és jótéteményeirõl, az evangéliumi tanítás ezen
16 Intro | dolgokat bõvebben is kifejtünk, az a körlevél nem évül el,
17 I | Mt 19, 3; Ef 5, 23. ) ez az Egyház állandó és általános
18 I | egysége és szilárdsága magától az Istentõl mint alapítótól
19 I | fogva isteni alapítás, benne az emberi akaratnak mégis megvan
20 I | házasság lényege már nem az emberi szabadságtól függ,
21 I | egyszer házasságot kötött, az már a házasság isteni törvényeinek
22 I | szorosabban, mint a testek, nem az érzékek és érzelmek múló
23 I | múló hajlandósága, hanem az akaratok megfontolt és erõs
24 I | házassági szerzõdésnek ez az egészen sajátos és egyedülálló
25 I | természete élesen megkülönbözteti az emberi házasságot az állatok
26 I | megkülönbözteti az emberi házasságot az állatok csupán ösztönöktõl
27 I | játszik szerepet; valamint az emberek futólagos kapcsolatától,
28 I | kapcsolatától, amelybõl hiányzik az akaratok igazi és becsületes
29 I | a törvényes hatalmaknak az a joga és kötelessége, hogy
30 I | természetellenesek; sõt az emberi természettel összefüggõ
31 I | egészen nyilvánvaló igazság az is, amit boldogemlékû XIII.
32 I | Leó pápa így fejez ki: "Az életmód megválasztásában
33 I | szabad akarata van: vagy az Úr Jézus tanácsát követni
34 I | emberi törvény nem veheti el az ember természetes és veleszületett
35 I | házassághoz, és nem korlátozhatja az isteni tekintéllyel kezdetben
36 I | szent szövetségét tehát az isteni és emberi akarat
37 I | együttmûködõ segítségével az emberek akaratából létesülnek
38 I | emberek akaratából létesülnek az egyes házasságok az Istentõl
39 I | létesülnek az egyes házasságok az Istentõl rendelt kötelességekkel
40 I | házasfelek saját személyüket az egész élet tartamára önkéntesen
41 II | és mily nagy fontosságúak az igazi házasság Istentõl
42 II | fölbontását és nem engedi, hogy az elvált férfi vagy nõ akár
43 II,1 | Így tanította már maga az emberi nem Teremtõje, aki
44 II,1 | végtelen kegyessége szerint az emberi élet folytatásában
45 II,1 | emberi élet folytatásában az emberek segítségét igénybe
46 II,1 | õsszüleinknek, s rajtuk keresztül az összes eljövendõ házastársaknak
47 II,1 | Szent Ágoston ugyanezt az igazságot Szent Pál apostolnak
48 II,1 | levonja, mondván: "Maga az Apostol a tanúja, hogy a
49 II,1 | menjenek. S mintha valaki tõle az okot kérdezné, azt feleli:
50 II,1 | házasságnak milyen nagy áldása, az kitûnik az ember méltóságából
51 II,1 | nagy áldása, az kitûnik az ember méltóságából és magasztos
52 II,1 | méltóságából és magasztos céljából. Az ember már eszes természetének
53 II,1 | nem csupán azért akarja az emberek megszületését, hogy
54 II,1 | boldogságukat találják meg az égben. E végcél az embernek
55 II,1 | találják meg az égben. E végcél az embernek Isten kegyelmébõl
56 II,1 | látott, fül hallott vagy az ember szívébe fölhatolt (
57 II,1 | született gyermek tehát az isteni Jóság kiváló ajándéka
58 II,1 | értsék meg, hogy õk nemcsak az emberi nemnek a földön való
59 II,1 | nem is csak azért, hogy az igaz Istennek akármilyen
60 II,1 | szenteknek polgártársakat, az Istennek háznépet szüljenek (
61 II,1 | szüljenek (Ef 2,19.), hogy az Isten és az Üdvözítõ igaz
62 II,1 | 2,19.), hogy az Isten és az Üdvözítõ igaz tiszteletének
63 II,1 | nemzés a halál útja, melyen az áteredõ bûn megy a gyermekbe;
64 II,1 | mégis valamiképpen részesei az elsõ paradicsomi házasságnak,
65 II,1 | gyermeküket fölajánlják az Egyháznak, hogy az mint
66 II,1 | fölajánlják az Egyháznak, hogy az mint az Isten gyermekeinek
67 II,1 | Egyháznak, hogy az mint az Isten gyermekeinek termékeny
68 II,1 | gyermek Krisztus eleven tagja, az örök élet és az örök boldogság
69 II,1 | eleven tagja, az örök élet és az örök boldogság részese és
70 II,1 | vigasztalódással veszi tudomásul az Úr Jézus róla mondott szavait: "
71 II,1 | Jézus róla mondott szavait: "Az asszony miután megszülte
72 II,1 | szentebb jogon dicsekszik majd az Úrban gyermekeinek virágzó
73 II,1 | a gyermekeket, s bennük az Istentõl rájuk bízott talentumot
74 II,1 | kell kamatoztatni, hanem az ítélet napján Istennek kell
75 II,1,1 | gyermekrõl és következõleg az emberi fajról, ha azoknak,
76 II,1,1 | kötelessége azokat illeti, akik az életrehozás mûvét megkezdték,
77 II,1,1 | biztos pusztulásnak kitenni az életet. Márpedig a gyermekek
78 II,1,1 | rendelkezésre áll. ~Mivel az ifjúság keresztény nevelésével
79 II,1,1 | h.). Ugyanezt a tételt az egyházi törvénykönyv velõsen
80 II,1,1 | nem hallgathatjuk el, hogy az új életet fakasztó, Istentõl
81 II,2 | kölcsönös hûsége. Azaz: ami az isteni törvénnyel szabályozott
82 II,2 | engedjen meg olyasmit, ami az isteni joggal és törvényekkel
83 II,2,1 | követeli meg, amelyet a Teremtõ az õsszülõk házasságában alapított
84 II,2,1 | nõ között kötötte. S bár az Isten mint legfõbb törvényhozó,
85 II,2,1 | mint legfõbb törvényhozó, az õseredeti törvényt az idõk
86 II,2,1 | törvényhozó, az õseredeti törvényt az idõk folyamán bizonyos idõre
87 II,2,1 | enyhítette, kétségtelen, hogy az evangéliumi törvény egészen
88 II,2,1 | egészen visszaállította az eredeti és tökéletes egységet,
89 II,2,1 | amint Krisztus szavai, az Egyház állandó tanítása
90 II,2,1 | 24. sess. DS 1797-1812.) ~Az Úr Jézus nemcsak a többnejûséget (
91 II,2,1 | tökéletesen megõriztessék, még az egységgel ellenkezõ szándékos
92 II,2,1 | hogy a hitvesek mindenben az Isten és a természet törvényéhez
93 II,2,1 | törvényéhez alkalmazkodnak, s az Isten mûve iránti mindig
94 II,2,2 | amint Krisztus szerette az Egyházat. Ezt a szabályt
95 II,2,2 | Ezt a szabályt ugyanis az Apostol írta elõ: «Ti férjek,
96 II,2,2 | miként Krisztus is szerette az Egyházat.» Krisztus pedig
97 II,2,2 | szeretettel ölelte magához az Egyházat, és nem a saját,
98 II,2,2 | van szó tehát, amely csak az érzékiség gyorsan múló kívánságain
99 II,2,3 | támogassák egymást, hogy az életközösségbõl eredõen
100 II,2,3 | napról napra elõrehaladjanak az erényekben, fõleg az isteni
101 II,2,3 | elõrehaladjanak az erényekben, fõleg az isteni és a felebaráti szeretetben
102 II,2,3 | életszentségnek ugyanis az Isten által az emberek elé
103 II,2,3 | életszentségnek ugyanis az Isten által az emberek elé állított mintaképét,
104 II,2,3 | elé állított mintaképét, az Úr Jézus Krisztust valamennyien
105 II,2,3 | hanem tágabb értelemben az egész élet közösségének
106 II,2,4 | és kötelességeit. Nemcsak az igazságosság törvényeként
107 II,2,4 | szabályaként is kell vennünk az Apostol mondását: "A férj
108 II,2,4 | hozza a férj elsõbbségét az asszony és a gyermekek elõtt,
109 II,2,4 | és a gyermekek elõtt, és az asszony készséges és önkéntes
110 II,2,4 | engedelmességét, amelyet az Apostol ajánl: "Az asszonyok
111 II,2,4 | amelyet az Apostol ajánl: "Az asszonyok engedelmeskedjenek
112 II,2,4 | engedelmeskedjenek férjüknek, akárcsak az Úrnak, mert a férfi éppúgy
113 II,2,4 | mert a férfi éppúgy feje az asszonuynak mint Krisztus
114 II,2,4 | asszonuynak mint Krisztus feje az Egyháznak." (Ef 5,22-23.) ~
115 II,2,4 | Egyháznak." (Ef 5,22-23.) ~Ez az engedelmesség nem tagadja
116 II,2,4 | elszakítását a fejtõl, ami az egész szervezet kárával
117 II,2,4 | kormányzásban, úgy elsõ az asszony a szeretésben. Ezt
118 II,2,4 | asszony a szeretésben. Ezt az elsõbbséget igényelheti
119 II,2,4 | kötelessége is igényelni. ~Az asszonynak a férjével szembeni
120 II,2,4 | elmulasztaná kötelességét, az asszonynak kell átvennie
121 II,2,4 | férfi a család fejedelme és az asszony feje; az asszony
122 II,2,4 | fejedelme és az asszony feje; az asszony pedig, mivel hús
123 II,2,4 | a férje húsából és csont az õ csontjából, rendelje alá
124 II,2,4 | egyikük Krisztus, másikuk az Egyház képét tükrözi --,
125 II,2,4 | Egyház képét tükrözi --, az isteni szeretet legyen a
126 II,2,4 | A hûség velejárói tehát: az egység, a tisztaság, a szeretet,
127 II,3 | 3. A NAGY SZENTSÉG ~Az összes említett áldásokat
128 II,3 | a keresztény házasságnak az az elõnye, amelyet Szent
129 II,3 | keresztény házasságnak az az elõnye, amelyet Szent Ágoston
130 II,3 | mond: "A szentségben pedig (az a fontos) hogy a házasságot
131 II,3 | házasságot föl ne bontsák, s az elvált férfi vagy nõ még
132 II,3 | tökéletes módon van meg. Mert az Úr szava: "Amit Isten egybekötött,
133 II,3 | ember szét ne válassza" az õsszülõk házasságáról, minden
134 II,3 | kell. Bár Krisztus elõtt az õseredeti tözvény fensége
135 II,3 | válólevelet adjanak. Krisztus az Õ legfõbb törvényhozói hatalmánál
136 II,3 | visszavonta és helyreállította az eredeti törvényt soha el
137 II,3 | pápa bölcs választ adott az egri püspöknek: "Nyilvánvaló,
138 II,3 | alapíttatott, hogy magával hozza az örök és felbonthatatlan
139 II,3 | pogányok házasságánál, mégis az ilyen házasságban is --
140 II,3 | s bizonyosan meg is van az örök kötelék, mely a házassággal
141 II,3 | azonban nincs házasság, hanem az Isten törvényével merõben
142 II,3 | nem hált házasságoknál --, az a kivétel nem emberi akarattól
143 II,3 | emberi hatalomtól, hanem az isteni jogtól függ, amelynek
144 II,3 | azonban ilyen joga senkinek az érvényes és elhált keresztény
145 II,3,1 | tökéletesen fölismerhetõ. Mint az Apostol az Efezusiakhoz
146 II,3,1 | fölismerhetõ. Mint az Apostol az Efezusiakhoz írt levelében
147 II,3,1 | jelképezi, amely Krisztus és az Egyház között van: "Nagy
148 II,3,1 | mondom én, Krisztusra és az Egyházra értem". E közösség
149 II,3,1 | amíg Krisztus és általa az Egyház él, soha semmiféle
150 II,3,1 | szavakkal: "Krisztus és az Fgyház kapcsolata olyan,
151 II,3,1 | Fgyház kapcsolata olyan, hogy az élõt az élõtõl semmiféle
152 II,3,1 | kapcsolata olyan, hogy az élõt az élõtõl semmiféle válás nem
153 II,3,1 | házasságot tör, miként az asszony is, ha máshoz megy
154 II,3,1 | újabb házasságokat, amit az Úr szava szerint még a szent
155 II,3,1 | szent Mózes is megengedett az izraelitáknak szívük keménysége
156 II,3,1 | keménysége miatt), hanem az evangéliumi törvény szerint."(
157 II,3,2 | fölbonthatatlanságából, az még annak figyelmét sem
158 II,3,2 | és a gyermekek, illetve az emberi társadalom javáról.
159 II,3,2 | annyira megkíván, hiszen az igaz szeretet végtelen (
160 II,3,2 | helyébe, hogy a csapások és az öregkor idején a házastársak
161 II,3,2 | kölcsönös támogatásért, mert az elválaszthatatlan kötelék
162 II,3,2 | nem múló javakért és nem az érzékiség szolgálatáért
163 II,3,2 | jár a felbonthatatlanság az egész emberi társadalom
164 II,3,2 | õrzik, ott biztonságban van az állam boldogulása és közjava.
165 II,3,2 | boldogulása és közjava. Az állam ugyanis olyan, amilyenek
166 II,3,2 | emberek, mert ezek alkotják az államot, mint tagok a testet.
167 II,3,2 | gyermekek magánjava, mind az emberiség közjava körül
168 II,3,3 | keresztényeknek nem üres szó, mert az Úr Krisztus "a szentségek
169 II,3,3 | azáltal, hogy hívei házasságát az Újszövetség igaz és sajátos
170 II,3,3 | nagyobb tökéletességre emeli, az elválaszthatatlan egységet
171 II,3,3 | Krisztus a hívõk között magát az érvényes házassági beleegyezést
172 II,3,3 | természetfölötti világrendben az isteni gondviselés törvénye
173 II,3,3 | isteni gondviselés törvénye az, hogy akik egy szentséget
174 II,3,3 | keresztség és a papság által az ember kiválasztatik és segítséget
175 II,3,3 | kiválasztatik és segítséget nyer az élet keresztény formájához,
176 II,3,3 | szentségét azonban nem, amelyet az újjászületés fürdõjében
177 II,3,3 | viszonynak, amely Krisztus és az Egyház között van, és a
178 II,3,3 | tiszteletreméltó misztériuma. Ha az eddigieket jól megfontoljuk
179 II,3,3 | csodálattal kell magasztalnunk az isteni bölcsességet, szentséget
180 II,3,3 | méltóságáról és boldogságáról, az emberi nem fenntartásáról
181 II,4 | kell fájlalnunk, hogy ezt az isteni intézményt, különösen
182 II,4 | könnyebben utat találjanak az olvasóhoz. A bennük elõadott
183 II,4 | állítólag elfogulatlanul csak az igazságot kutatja, elvetette
184 II,4 | hagyományos keresztény tanítást az elavult nézetek közé sorolja. ~
185 II,4 | felnõttnek és ifjúnak. Fõleg az ifjaknak, mint könnyebb
186 II,4 | csapdákat is állítanak. ~Az effajta új elméletek hívei
187 II,4 | egyes pontokban kellene az isteni és a természetes
188 II,4 | engedményeket tenni korunknak. De az ilyenek is többé-kevésbé
189 II,4 | többé-kevésbé tudatosan annak az ellenségünknek küldöttei,
190 II,4 | szolgálatodat... Hirdesd az igét, állj elõ vele, akár
191 II,4 | 2Tim 4, 2-5.). ~Mivel pedig az ellenség csapdáit le kell
192 II,4 | természet Ura alapította, és az Úr Krisztus valódi szentség
193 II,4 | szentség rangjára emelte; s az az állítás, hogy a házasság
194 II,4 | szentség rangjára emelte; s az az állítás, hogy a házasság
195 II,4 | nyomát nem találták; csak az életet nemzõ képességet,
196 II,4 | életet nemzõ képességet, és az azt mindenképpen kielégíteni
197 II,4 | észlelték. Mások elismerik ugyan az emberi természetben a házasság
198 II,4 | gyermekek nevelését, ha az emberek valami állandó kötelékben
199 II,4 | közrejátszásával tisztán az emberi ész szüleménye és
200 II,4 | emberi ész szüleménye és az emberi akarat mûve. ~Hogy
201 II,4 | annak vannak alávetve; tehát az emberi tetszés és a mindenkori
202 II,4 | egyesek odáig jutottak, hogy az egybekelésnek új módjait
203 II,4 | találták ki, melyek szerintük az emberiség és korunk mai
204 II,4 | formáit ajánlják: egyesek az ideiglenes-, mások a próba-,
205 II,4 | gyermeket, hacsak a felek késõbb az életközösséget teljes jogú
206 II,4 | Olyanok is vannak, akik az effajta szörnyûségeknek
207 II,5 | GYERMEK ELLEN ~Sorra véve az egyes támadásokat, Tisztelendõ
208 II,5 | Ezért nem csoda, hogy az Úristen a Szentírás tanúsága
209 II,5 | amelyre maga Isten bízta az erkölcs épségének és tisztaságának
210 II,5 | tisztaságának védelmét, az erkölcsi züllöttségnek ebben
211 II,5 | hogy õk maguk óvakodjanak az effajta hamis véleményektõl,
212 II,5 | megerõsíti õket tévedésükben, az tudja meg, hogy a legfõbb
213 II,5,1 | a) Túlzott aggodalmak ~Az okok, amelyekkel a házassággal
214 II,5,1 | figyelmen kívül hagyva az ocsmány indokokat --, gyakran
215 II,5,1 | túlzottak. Mindazonáltal az Egyház mint jóságos anya
216 II,5,1 | és átérzi mindazt, amit az anya egészsége és életveszedelme
217 II,5,1 | legnagyobb csodálat annak az anyának láttán, aki a majdnem
218 II,5,1 | túláradó mértékkel! (Lk 6,38.) ~Az Anyaszentegyház azt is jól
219 II,5,1 | jól tudja, hogy gyakran az egyik házas fél inkább csak
220 II,5,1 | közt a szeretet ápolása és az érzéki vágyak csillapítása,
221 II,5,2 | hogy a megigazult embernek az Isten parancsainak megtartása
222 II,5,2 | 11. fej.) Ugyanezt a tant az Egyház ismét ünnepélyesen
223 II,5,3 | Tisztelendõ Testvérek, mellyel az anyja méhében lévõ magzat
224 II,5,3 | szerint ez megengedett, s az anya és az apa akaratától
225 II,5,3 | megengedett, s az anya és az apa akaratától függ. Mások
226 II,5,3 | javallatoknak mondanak. Az állami törvényhozástól,
227 II,5,3 | hatóságoktól azt kívánják, hogy az ilyen halálos beavatkozáshoz
228 II,5,3 | is történik. ~Ami pedig az orvosi és gyógyászati javallatot
229 II,5,3 | Testvérek, mennyire sajnáljuk az édesanyát, kinek természetes
230 II,5,3 | teljesítése közben egészsége, sõt az élete forog veszedelemben,
231 II,5,3 | mi lehetne kielégítõ ok az ártatlan élet elpusztításához?
232 II,5,3 | pedig errõl van szó. Akár az édesanya, akár a gyermek
233 II,5,3 | joga. Hiába hivatkoznak az ártatlanokkal szemben az
234 II,5,3 | az ártatlanokkal szemben az állam pallosjogára, mert
235 II,5,3 | állam pallosjogára, mert az csak a bûnösökkel szemben
236 II,5,3 | érvényes. Nem forog fenn az igazságtalan támadóval szemben
237 II,5,3 | mert ugyan ki minõsíthetné az ártatlan magzatot jogtalan
238 II,5,3 | melyre úgy hivatkoznak, hogy az kiterjed az ártatlan megölésére
239 II,5,3 | hivatkoznak, hogy az kiterjed az ártatlan megölésére is.
240 II,5,3 | tapasztalt orvosok, akik mind az anya, mind a gyermek megmentésére
241 II,5,3 | méltatlannak bizonyulnának az orvos névre azok, akik gyógyítás
242 II,5,3 | a megfogamzott magzatot az anya méhében valahogy megöli
243 II,5,3 | mielõtt élt volna, vagy ha az anyaméhben már élt, megölje,
244 II,5,3 | ilyen, merem mondani: vagy az asszony urának ágyasa, vagy
245 II,5,4 | ellenkezik a józan ésszel és az isteni paranccsal, amelyet
246 II,5,4 | isteni paranccsal, amelyet az Apostol is hirdet: Nem szabad
247 II,5,4 | belõle. (vö. Róm 3,8.) ~Az államfõknek és a törvényhozóknak
248 II,5,4 | arról, hogy a közhatalomnak az a dolga, hogy megfelelõ
249 II,5,4 | büntetésekkel védelmezze az ártatlanok életét, annál
250 II,5,4 | megtámadják, elsõsorban az anyaméhben a magzatok. Ha
251 II,5,4 | rendeleteivel kiszolgáltatja az orvosok vagy mások kezébe
252 II,5,4 | feledjék, hogy a földrõl az égbekiáltó ártatlan vérnek
253 II,5,5 | gyakorlatot, mely közvetlenül az ember házasságkötési jogát
254 II,5,5 | magasabbrendû cél fölé helyezik, s az államhatalommal a házasságkötés
255 II,5,5 | fosztatni azokat, akiktõl az õ tudományuk szabálya és
256 II,5,5 | és elõrejelzései szerint az átöröklés miatt csak satnya
257 II,5,5 | intézkedést követelnek, hogy az ilyeneket még akaratuk ellenére
258 II,5,5 | nemzõképességüktõl. Pedig ilyen jogot az államhatalom nem igényelhet
259 II,5,5 | van ennek követelése, ami az államnak soha nem volt joga
260 II,5,5 | hogy a család szentebb az államnál, s hogy az emberek
261 II,5,5 | szentebb az államnál, s hogy az emberek elsõsorban nem a
262 II,5,5 | földnek és a világnak, hanem az égnek és az örökkévalóságnak
263 II,5,5 | világnak, hanem az égnek és az örökkévalóságnak születnek.
264 II,5,5 | lebeszélni õket a házasságról. ~Az államhatalomnak azonban
265 II,5,5 | államhatalomnak azonban az alattvalók teste fölött
266 II,5,5 | megelõzése céljából büntethetik-e az embert. Bizonyos büntetések
267 II,5,5 | büntetések alkalmazását ebben az esetben jogosnak ismeri
268 II,5,5 | természetes ész is belátja, hogy az ember önmaga sem rendelkezhet
269 II,5,5 | másként nem lehet gondoskodni az egész test egészségérõl.
270 II,6,1 | érzéki természete, hogy azt az egynejû és egyférjû házasság
271 II,6,1 | haladás le nem ronthatja az isteni törvény erejét. Mert
272 II,6,2 | Vakmerõ állításuk szerint ez az alárendeltség az egyik házastárs
273 II,6,2 | szerint ez az alárendeltség az egyik házastárs méltatlan
274 II,6,2 | egyenjogúak. Mivel pedig az egyik fél szolgasága sérti
275 II,6,2 | egyik fél szolgasága sérti az egyenjogúságot, a nõ felszabadítására
276 II,6,2 | büszkén dicsekszenek -- ez az emancipáció már meg is valósult,
277 II,6,2 | hívják. E felfogás szerint az élettani szabadság azt jelenti,
278 II,6,2 | kimutattuk); gazdasági szabadság az, hogy a nõ férje tudta nélkül
279 II,6,2 | felszabadítása és nem is az az észszerû és méltóságteljes
280 II,6,2 | felszabadítása és nem is az az észszerû és méltóságteljes
281 II,6,2 | kijár. Inkább a nõiesség és az anyai méltóság megrontása,
282 II,6,2 | anyai méltóság megrontása, s az egész család felforgatása,
283 II,6,2 | királyi székrõl, ahová õt az evangélium a családi otthon
284 II,6,3 | c) Az igazi jogegyenlõség ~Az
285 II,6,3 | Az igazi jogegyenlõség ~Az annyira túlzott és követelt
286 II,6,3 | ismernünk mindabban, ami az emberi személyt és méltóságot
287 II,6,3 | bizonyos változásokat követel, az államhatalom feladata a
288 II,6,3 | lényegi rendjére, amelyet az emberinél magasabb isteni
289 II,6,3 | ellenségei is a házasságnak, akik az igazi és komoly szeretet,
290 II,6,3 | hajlamok vak összhangját és az együttérzést akarják megtenni,
291 II,6,3 | amely Krisztus szava szerint az elemek elsõ rohamára meginog
292 II,7,1 | tekintet nélkül a vallásra és az egyházi hatóság engedélyére.
293 II,7,1 | vallásos alaptermészetérõl, s az utóbbi szentségi jellegérõl
294 II,7,1 | lelkiismeretét, és tanulmányozzuk az összes nemzetek intézményeit
295 II,7,1 | hanem veleszületett; nem az emberek által ráaggatott,
296 II,7,1 | természetben gyökerezõ" elem, mert "az Isten az alkotója, s mert
297 II,7,1 | gyökerezõ" elem, mert "az Isten az alkotója, s mert kezdettõl
298 II,7,1 | Fia Megtestesülésének volt az elõképe" (XIII. Leó: A házasság
299 II,7,1 | vezesse a házastársakat; végül az a természetes, a Teremtõ
300 II,7,1 | bölcsességébõl nyert hivatása, hogy az élet továbbszármaztatásának
301 II,7,1 | legyen, mely által a szülõk az isteni mindenhatóság munkatársai
302 II,7,1 | méltóságra emelkedett, hogy az Apostol "nagy misztériumnak", "
303 II,7,1 | kegyelem és a Krisztus és az Egyház között fennálló kapcsolat
304 II,7,2 | házasságot kötnek, amitõl az Egyház anyai szeretete és
305 II,7,2 | valamennyit összefoglalja az egyházi törvénykönyv kánonja: "
306 II,7,2 | egyházi törvénykönyv kánonja: "Az Egyház mindenütt teljes
307 II,7,2 | veszélye, a házasságot maga az isteni törvény is tiltja." (
308 II,7,2 | tiltja." (CIC 1060) Ha pedig az Egyház néha, a korviszonyok,
309 II,7,2 | nem tagadja meg (mindig az isteni jog sérelme nélkül
310 II,7,2 | hogy a katolikus házasfél az ilyen házasságban lelki
311 II,7,2 | házasságokból származik gyakran az utódoknak a vallástól való
312 II,7,2 | közel álló közömbösség. Az ilyen házasságokban sokkal
313 II,7,2 | misztériumot, Krisztus és az Egyház titokzatos kapcsolatát
314 II,7,2 | dolgokban, melyek szentek az ember szemében, azaz a vallásos
315 II,7,2 | különbözõ a lelkület és az akarat, ott a lelkek köteléke
316 II,7,2 | egybekötése, teljes életközösség, az isteni és az emberi jog
317 II,7,2 | életközösség, az isteni és az emberi jog összefonódása" (
318 II,7,3 | könnyebb válás akadályozza. Az újpogányság hívei, mitsem
319 II,7,3 | felbonthatatlanságát és az azt védõ törvényeket, követelik
320 II,7,3 | hoznak föl, melyeket részben az emberi gyengeségekbõl és
321 II,7,3 | körülményekbõl merítenek (az elõzõket szubjektív, az
322 II,7,3 | az elõzõket szubjektív, az utóbbiakat objektív névvel
323 II,7,3 | elfogadnak okul bármit, ami az együttélést nyûgössé és
324 II,7,3 | kellemetlenné teszi. Ezeket az okokat és azoknak törvényes
325 II,7,3 | házastársak érdekére hivatkoznak: az ártatlan félnek joga van
326 II,7,3 | gonoszságain, s így letér az erény útjáról. Végül a társadalom
327 II,7,3 | azáltal, hogy a házastársak az óhajtott válás kierõszakolására
328 II,7,3 | megváltozott kozviszonyokhoz, az emberek közfelfogásához,
329 II,7,4 | válassza" (Mt 19,6). Ha pedig az ember jogtalanul el is választ,
330 II,7,4 | igazi házasságot megillet az a fölbonthatatlanság, melynek
331 II,7,4 | emlékezetünkbe kell idézni azt az ünnepélyes határozatot,
332 II,7,4 | Ha valaki azt mondaná, az Egyház tévedett, amikor
333 II,7,4 | tanította és tanítja, hogy az evangéliumi és apostoli
334 II,7,4 | fél sem köthet -- tehát az ártatlan sem, aki házasságtörésre
335 II,7,4 | sess. 7. k.) ~Ha pedig az Egyház nem tévedett és nem
336 II,7,5 | válást, a különélést, melyet az egyházi törvény meg is enged
337 II,7,5 | világos szavaival, amely az ágytól, asztaltól és együttlakástól
338 II,7,5 | határoz. (CIC 1128. k.) Az ilyen különélés okait, föltételeit
339 II,7,5 | kielégítõen elhárítják -- az egyházi törvénynek feladata
340 II,7,5 | ugyanannyi kár, mégpedig mind az egyénre, mind a társadalomra
341 II,7,6 | veszedelmeknek vannak kitéve. Amott az ajtó zárva van a családi
342 II,7,7 | szavaival zárjuk e részt --, és "az országok elpusztítására
343 II,7,7 | nincs alkalmasabb eszköz az erkölcsök megrontásánál,
344 II,7,7 | fékezõerõ nem tudja többé az egyszer megengedett válás
345 II,7,7 | példának és még nagyobb az érzéki szenvedélyeknek,
346 II,7,7 | Ezért -- mint ugyanebben az enciklikában olvassuk -- "
347 II,7,7 | változik, a családoknak és az emberiségnek állandóan abban
348 II,7,7 | hallatlan pusztulása azokban az országokban, ahol a válást
349 III | CSALÁD MEGMENTÉSE ~Amit az emberi nem végtelenül bölcs
350 III | Teremtõje és Megváltója az emberi házasságról elrendelt,
351 III | Tisztelendõ Testvérek, azt az eddigiekben tisztelettel
352 III | ugyanakkor fájlaltuk, hogy az isteni Jóság atyai tervét
353 III | gondoskodással keressük az alkalmas gyógyszereket,
354 III | állapotába, ha hozzá mérjük az isteni elgondoláshoz (miként
355 III | alkotója jól tudta, mi válik az egyes alkotások javára és
356 III | célját elérhesse. Ha pedig az emberi vakmerõség vagy gonoszság
357 III | legfõbb oka --, s mivel az ember nem gyõzheti le érzéki
358 III | mindenekelõtt erre van szükség az Istentõl megállapított rend
359 III | aláveti magát Istennek, az az isteni kegyelem segítségével
360 III | aláveti magát Istennek, az az isteni kegyelem segítségével
361 III | határozat ez: "Így van jól: az alábbvaló legyen alávetve
362 III | a följebbvalónak. Azért az ember, aki önmagának alávetni
363 III | hogy neked is szolgáljon az, ami miattad alkottatott.
364 III | Ha nem engedelmeskedsz az Úrnak, gyötörni fog a szolga. (
365 III | Enarratio in Psalmum 143.) ~Az isteni bölcsesség e rendje
366 III | a régi bölcsekrõl, akik az általuk megismert és kutatott
367 III | testüket"; és ismét: "ezért az Isten átadta õket meggyalázó
368 III | a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet
369 III | Szent Pál figyelmeztet -- az ember nem tudja megfékezni
370 III,0,1 | készülnek, egészen áthassa az Isten iránti jámborság,
371 III,0,1 | Istennek, állandóan kérjék az Õ segítségét, gyakran járuljanak
372 III,0,1 | eszközeitõl (ti. a biológiától, az átörökléstantól és más hasonlótól)
373 III,0,1 | hasonlótól) várják a hatást, hogy az emberek meg tudják fékezni
374 III,0,1 | azt akarjuk mondani, hogy az egyébként tisztességes természetes
375 III,0,1 | kell venni; hiszen ugyanaz az Isten a természet és a kegyelem
376 III,0,1 | alkotója, s mindkét rend javait az ember javára és használatára
377 III,0,1 | Segíteni lehet tehát és kell is az embereken a természettudomány
378 III,0,2 | b) Engedelmesség az Egyház iránt ~A házasság
379 III,0,2 | Egyház iránt ~A házasság és az erkölcs összeegyeztetése
380 III,0,2 | lehetetlen, megkívánja, hogy az emberek ezeket az isteni
381 III,0,2 | hogy az emberek ezeket az isteni törvényeket akadálytalanul,
382 III,0,2 | mennyi tévedés keveredik az igazsághoz, ha azt mindenkinek
383 III,0,2 | igazságban. ~Ha pedig ez így van, az erkölcsi rend sok egyéb
384 III,0,2 | házasság dolgaiban, ahol az érzéki ösztönök a törékeny
385 III,0,2 | megcsalhatják és megronthatják; ahol az isteni törvény megtartása
386 III,0,2 | szokott felhasználni, hogy az isteni törvény megtartása
387 III,0,2 | magát. ~Éppen ezért, hogy ne az isteni törvényrõl alkotott
388 III,0,2 | ismeret világosítsa meg az emberi elmét és irányítsa
389 III,0,2 | emberi elmét és irányítsa az erkölcsi életet, az Isten
390 III,0,2 | irányítsa az erkölcsi életet, az Isten iránti jámborság és
391 III,0,2 | jámborság és vallásosság mellett az Egyház iránti õszinte és
392 III,0,2 | engedelmességre is szükség van. Az Egyházat ugyanis maga az
393 III,0,2 | Az Egyházat ugyanis maga az Úr Krisztus tette az igazság
394 III,0,2 | maga az Úr Krisztus tette az igazság tanítómesterévé;
395 III,0,2 | igazság tanítómesterévé; az erkölcsi kérdések rendezése
396 III,0,2 | terén is, noha ezen a téren az emberi ész maga is sok mindent
397 III,0,2 | igazságok megismerésére az értelem világosságához a
398 III,0,2 | ami helyes és igaz "még az emberi nem jelenlegi helyzetében
399 III,0,2 | Zsinat. 3. sess. 2. fej.) az Egyházat ugyanezen célból
400 III,0,2 | Egyházat ugyanezen célból az egész vallás és erkölcs
401 III,0,2 | engedelmeskedniük kell az Egyháznak, azaz értelmüket
402 III,0,2 | meg ne fosszák, nemcsak az Egyház ünnepélyesebb döntéseinek
403 III,0,2 | határozatoknak is, melyekkel az Egyház bizonyos nézeteket
404 III,1 | ítéletükben és ne csábítsa õket az emberi ész hamis szabadsága,
405 III,1 | igaznak, amit átlátott; s az a gondolkodás, hogy a minden
406 III,1 | nem eléggé alapozzák meg az igazságot és az erkölcsöt.
407 III,1 | alapozzák meg az igazságot és az erkölcsöt. Ellenkezõleg,
408 III,1 | erkölcsöt. Ellenkezõleg, az igazi keresztény embernek --
409 III,1 | tanult, akár tanulatlan -- az a sajátossága, hogy mindenben,
410 III,1 | mindenben, ami a hitre és az erkölcsre vonatkozik, Isten
411 III,1 | irányít. ~Mivel mindent az Isten törvényéhez és elgondolásához
412 III,1 | õket oktatni, hogy ezek az igazságok az értelmet meggyõzzék,
413 III,1 | hogy ezek az igazságok az értelmet meggyõzzék, az
414 III,1 | az értelmet meggyõzzék, az akaratot pedig megindítsák.
415 III,1 | jónak mutatkozott Isten az emberiség iránt, amikor
416 III,1 | keresztény hitvesek számára az isteni kegyelemnek oly bõséges
417 III,1 | szolgálhatnak a saját, gyermekeik, az egész polgári társadalom
418 III,1 | egész polgári társadalom és az emberiség javára és üdvösségére.
419 III,1 | a lelkeket, kiforgassák az elméket, gúnyolják a házasság
420 III,1 | világiak segítségével -- akik az általunk annyira sürgetett
421 III,1 | Catholica tagjaiból hívhatók az apostoli munkára -- arra
422 III,1 | szembehelyezzétek a tévedéssel az igazságot, az utálatos bûnnel
423 III,1 | tévedéssel az igazságot, az utálatos bûnnel a tisztaság
424 III,1 | bûnnel a tisztaság fényét, az érzéki vágyak rabszolgaságával
425 III,1 | válások bûnös könnyelmûségével az örökkétartó igazi hitvesi
426 III,1 | hálát adnak Istennek, hogy az Õ parancsa megköti õket
427 III,1 | test bálványimádását és az érzékiség szégyenletes rabszolgaságát;
428 III,1 | gonosz elméletektõl, melyek az emberi méltóság csúfságára
429 III,1,1 | hitveseknek. Sokat beszélnek az élettani kérdésekrõl, amibõl
430 III,1,1 | megmaradjon a tan, amelyet az Úr Krisztus és az égi akaratot
431 III,1,1 | amelyet az Úr Krisztus és az égi akaratot tolmácsoló
432 III,1,1 | idõben megparancsolt." ~Az Egyháznak azonban a legtökéletesebb
433 III,1,1 | ahhoz, hogy a házasság ismét az isteni törvényhez hasonlóvá
434 III,2 | után fennmarad. Hasonló az Oltáriszentséghez ugyanis,
435 III,2 | szövetségük mindig Krisztus és az Egyház szövetségének szentsége." (
436 III,2 | ugyanis a természet rendjében az Istentõl adott erõ teljesen
437 III,2 | akkor érvényesülhet, ha az ember a saját munkájával
438 III,2 | ott maradnak, megkívánják az ember munkáját és fáradozását.
439 III,2 | S ha néha a csapások és az élet terhei súlyosan nehezednek
440 III,2 | hogy szítsd föl magadban az Isten kegyelmét, mely kézföltételem
441 III,2 | ugyanis nem a félelem, hanem az erõ, a szeretet és a józanság
442 III,3 | ELÕKÉSZÜLET A HAZASSÁGRA ~Az eddig mondottak, Tisztelendõ
443 III,3 | alapjait már a gyermekség és az ifjúság éveiben lerakják
444 III,3 | veszekedéseket, lelki meghasonlást, az együttélés undorát -- sõt,
445 III,3 | kölcsönösen támogathassák az élet nehézségeinek elviselésében,
446 III,3 | elviselésében, s méginkább az örök üdvösség elnyerésében,
447 III,3 | szemeiben: tudniillik, hogy az apa igazán apa, az anya
448 III,3 | hogy az apa igazán apa, az anya igazán édesanya legyen,
449 III,3 | számára, ahová a Teremtõ az elsõ embereket elhelyezte.
450 III,3 | kereszténnyé. Beléjük olthatják az igazi katolikus egyházi
451 III,3 | katolikus egyházi érzést és azt az igazi hazaszeretetet, amelyre
452 III,3 | értelmébe kell beoltani az isteni tanítást, akaratukat
453 III,3 | akaratukat erõsíteni kell az isteni kegyelem segítségével;
454 III,3 | rendetlen érzéki vágyaikat, sem az Egyház nem érheti el a nevelés
455 III,3,1 | házastársuk, jövendõ gyermekeik, az állam és az egész emberiség
456 III,3,1 | gyermekeik, az állam és az egész emberiség javára,
457 III,3,1 | indíték vezesse õket, hanem az igaz szeretet és az õszinte
458 III,3,1 | hanem az igaz szeretet és az õszinte érzelem a jövendõ
459 III,4,1 | novarum enciklika) --, hogy az államok gazdasági és társadalmi
460 III,4,1 | minden családfõ megkereshesse az önmaga, felesége és gyermekei
461 III,4,2 | bõséges jutalmat nyernek az Úrtól, amikor eljön a világot
462 III,4,2 | világot megítélni; akik pedig az ellenkezõjét teszik, megkapják
463 III,4,2 | Nem hiába figyelmeztet az Apostol: "aki bírja e világ
464 III,5 | magánjótékonyság nem elegendõ, az államhatalom feladata pótolni
465 III,5 | államhatalom feladata pótolni az elégtelen egyéni erõfeszítéseket,
466 III,5 | pénzkeresõ munkára kényszerül, s az anyasággal kapcsolatos rendes
467 III,5 | Veszedelembe kerül a közbiztonság, az állami élet, mert ilyenkor
468 III,5 | állami élet, mert ilyenkor az emberek úgy kétségbe tudnak
469 III,5 | vesztenivalójuk nincs --, hogy az állam és a fönnálló rend
470 III,5 | helyzetük javulását. ~Ezért az állami élet és a közjó felelõs
471 III,5 | hogy súlyosan ne ártsanak az államnak és a közjónak is.
472 III,5 | törvényhozásban tehát és az állami költségvetés megállapításakor
473 III,5 | támogatásáról, mint akik az ilyen gondoskodást legelsõ
474 III,5,1 | Tisztelendõ Testvérek, az államnak nemcsak az az érdeke,
475 III,5,1 | Testvérek, az államnak nemcsak az az érdeke, hogy a házasságok
476 III,5,1 | az államnak nemcsak az az érdeke, hogy a házasságok
477 III,5,1 | legyenek jól megalapozva, hanem az is, hogy lelki javaikról
478 III,5,1 | történelem tanúsága szerint az állam jóléte és a polgárok
479 III,5,1 | lehet szilárd ott, ahol az alap, amelyen nyugszik,
480 III,5,1 | elapad a forrás, amelybõl az állam születik: a házasság
481 III,5,2 | b) Karöltve az Egyházzal ~Az erkölcsi rend
482 III,5,2 | Karöltve az Egyházzal ~Az erkölcsi rend védelmére
483 III,5,2 | rend védelmére azonban sem az állam külsõ hatalma és büntetései,
484 III,5,2 | hatalma és büntetései, sem az erények szépségének és szükségességének
485 III,5,2 | vallási tekintély, mely az értelmet megvilágosítja
486 III,5,2 | értelmet megvilágosítja az igazsággal, az akaratot
487 III,5,2 | megvilágosítja az igazsággal, az akaratot irányítja, az emberi
488 III,5,2 | az akaratot irányítja, az emberi gyarlóságot pedig
489 III,5,2 | gyarlóságot pedig erõsíti az isteni kegyelemmel. Ez a
490 III,5,2 | tekintély pedig egyedül az Úr Krisztus által alapított
491 III,5,2 | Azért szeretettel intjük az Úrban az államok vezetõit
492 III,5,2 | szeretettel intjük az Úrban az államok vezetõit a Krisztus
493 III,5,2 | szabadosság nyomán nemcsak az Egyházat, hanem az államot
494 III,5,2 | nemcsak az Egyházat, hanem az államot is fenyegetik. ~
495 III,5,3 | törvények nagyban támogathatják az Egyházat súlyos feladatában,
496 III,5,3 | rendelkezéseikben figyelemmel vannak az isteni és az egyházi törvényekre,
497 III,5,3 | figyelemmel vannak az isteni és az egyházi törvényekre, s maguk
498 III,5,3 | törvényekre, s maguk is büntetik az ellenük vétõket. Mert vannak,
499 III,5,3 | másoknak is romlását okozzák. ~Az Egyháazal való együttmûködés
500 III,5,3 | együttmûködés semmit nem von le az államhatalom tekintélyébõl
1-500 | 501-524 |