Part, Chapter, Paragraph
1 Intro | leginkább abból ismerhetõ fel, hogy az Úr Krisztus, az örök
2 Intro | Jegyesére, az Egyházra bízta. ~Hogy azonban a Krisztus által
3 Intro | keserûen fölpanaszoljátok, hogy az emberiség tekintélyes
4 Intro | fölemelni apostoli szavunkat, hogy a gondjainkra bízott híveket
5 I | hirdeti és megállapítja, hogy a házasság örök és fölbonthatatlan
6 I | létrejöttéhez annyira szükséges, hogy azt semmiféle emberi hatalom
7 I | kinyilvánítására szorítkozik, hogy a felek egy meghatározott
8 I | szerzõdésnek okozatai, olyannyira hogy ha a házassági beleegyezésben,
9 I | az a joga és kötelessége, hogy megfékezzék, megakadályozzák
10 I | javakkal együtt, azáltal, hogy a házasfelek saját személyüket
11 II | Tisztelendõ Testvérek, hogy melyek és mily nagy fontosságúak
12 II | hûség és a szentség". S hogy e három pontban a keresztény
13 II | a gyermek megköveteli, hogy szeretettel fogadják, gyöngéden
14 II | fölbontását és nem engedi, hogy az elvált férfi vagy nõ
15 II,1 | Maga az Apostol a tanúja, hogy a házasság célja a gyermeknemzés,
16 II,1 | gyermeknemzés, midõn mondja: Akarom, hogy a fiatalok férjhez menjenek.
17 II,1 | litteram. 9,7,12; 1Tim 5,14.) ~Hogy a gyermek Isten mekkora
18 II,1 | Még emeli a méltóságot, hogy Isten nem csupán azért akarja
19 II,1 | az emberek megszületését, hogy éljenek és betöltsék a földet,
20 II,1 | betöltsék a földet, hanem hogy Õt tiszteljék, megismerjék,
21 II,1 | keresztény szülõk értsék meg, hogy õk nemcsak az emberi nemnek
22 II,1 | vannak, s nem is csak azért, hogy az igaz Istennek akármilyen
23 II,1 | tisztelõket neveljenek, hanem hogy Krisztus egyházának gyermekeket,
24 II,1 | háznépet szüljenek (Ef 2,19.), hogy az Isten és az Üdvözítõ
25 II,1 | fölajánlják az Egyháznak, hogy az mint az Isten gyermekeinek
26 II,1 | szorongatásáról örömében, hogy ember született a világra" (
27 II,1,1 | gyermeknevelésre. Köztudott, hogy a gyermek még a természetes
28 II,1,1 | követeli Isten és a természet, hogy a gyermeknevelés joga és
29 II,1,1 | össze: "A gyermek elvárja, hogy szeretettel fogadják. . .
30 II,1,1 | Végül nem hallgathatjuk el, hogy az új életet fakasztó, Istentõl
31 II,2,1 | enyhítette, kétségtelen, hogy az evangéliumi törvény egészen
32 II,2,1 | megsértését ítélte el, hanem hogy a házasság szentélyének
33 II,2,1 | Én pedig mondom nektek, hogy mindaz, aki asszonyra néz,
34 II,2,1 | mindaz, aki asszonyra néz, hogy õt megkívánja, már házasságtörést
35 II,2,1 | dekrétuma. 50. pont.) Sõt, hogy a házassági hûség fényesebben
36 II,2,1 | magán hordania, oly módon, hogy a hitvesek mindenben az
37 II,2,2 | házassági hûség megköveteli, hogy a férjet és a feleséget
38 II,2,3 | elsõsorban arra kell irányulnia, hogy a házasok a belsõ, lelki
39 II,2,3 | tökéletesedésben támogassák egymást, hogy az életközösségbõl eredõen
40 II,2,4 | megilleti. Nem is követeli tõle, hogy férje akármilyen - talán
41 II,2,4 | tegyen. Nem is kívánja, hogy a nõ a kiskorúak sorsára
42 II,2,4 | elõmozdítják. Ezért nem csoda, hogy a hûséget mindig a házasság
43 II,3 | szentségben pedig (az a fontos) hogy a házasságot föl ne bontsák,
44 II,3 | szigorúsága annyira enyhült, hogy Mózes Isten választott népe
45 II,3 | szívük keménysége miatt, hogy bizonyos okokból válólevelet
46 II,3 | püspöknek: "Nyilvánvaló, hogy a házasság már természetes
47 II,3 | tehát sokkal elõbb, mint hogy szorosan vett szentség méltóságára
48 II,3 | Istentõl úgy alapíttatott, hogy magával hozza az örök és
49 II,3 | jogon úgy összetartozik, hogy semmiféle polgári hatalom
50 II,3 | házasságkötés vagy úgy történik, hogy létrejön a házasság, s akkor
51 II,3,1 | Fgyház kapcsolata olyan, hogy az élõt az élõtõl semmiféle
52 II,3,1 | Krisztus egyházában..., hogy amikor csak a gyermekáldás
53 II,3,2 | fölbonthatatlanság javai ~Hogy mily nagy és mily sok jó
54 II,3,2 | gyötrõ aggodalom helyébe, hogy a csapások és az öregkor
55 II,3,2 | állandóan emlékezteti õket, hogy nem múló javakért és nem
56 II,3,2 | házastársi szövetségre, hanem hogy kölcsönösen magasabbrendû
57 II,3,2 | Tapasztalatból tudjuk, hogy a felbonthatatlan házasságok
58 II,3,3 | Zsinat 24. sess.) azáltal, hogy hívei házasságát az Újszövetség
59 II,3,3 | házassággal ánnyira összefügg, hogy a megkereszteltek között
60 II,3,3 | nem jöhet létre anélkül, hogy "egyúttal szentség is ne
61 II,3,3 | tökéletesíti a természetes erõket, hogy a hitvesek ne csupán értelemmel
62 II,3,3 | jogot biztosít nekik ahhoz, hogy mindannyiszor elnyerjék
63 II,3,3 | gondviselés törvénye az, hogy akik egy szentséget értelmük
64 II,3,3 | Ágoston ugyanis azt tanítja, hogy miként a keresztség és a
65 II,3,3 | erejükkel azon legyenek, hogy házasságuk nem csupán a
66 II,4 | inkább kell fájlalnunk, hogy ezt az isteni intézményt,
67 II,4 | viselnek tudományos mázat, hogy könnyebben utat találjanak
68 II,4 | aki mindig arra törekszik, hogy konkolyt hintsen a búza
69 II,4 | legszentebb kötelességünk õrködni, hogy a jó magot ártalmas gazok
70 II,4 | csapdáit le kell leplezni, hogy kikerülhetõk legyenek, s
71 II,4 | meg kell állapítanunk, hogy gyökerük annak tagadása,
72 II,4 | gyökerük annak tagadása, hogy a házasságot a természet
73 II,4 | emelte; s az az állítás, hogy a házasság emberi találmány. ~
74 II,4 | találmány. ~Egyesek azt mondják, hogy a természetben és a természet
75 II,4 | de ezek is azt tanítják, hogy a házasság, jóllehet több,
76 II,4 | az emberi akarat mûve. ~Hogy mennyire tévednek mindezek
77 II,4 | egyesek odáig jutottak, hogy az egybekelésnek új módjait
78 II,4 | látszik, nem is sejtik, hogy mindezeknek semmi köze a
79 II,5 | Vannak, akik azt hajtogatják, hogy nem tudnak önmegtartóztatásban
80 II,5 | meghiúsítják. ~Ezért nem csoda, hogy az Úristen a Szentírás tanúsága
81 II,5 | lelkipásztorkodó papokat, hogy híveiket Istennek e súlyos
82 II,5 | megtévedni, s méginkább hogy õk maguk óvakodjanak az
83 II,5 | tévedésükben, az tudja meg, hogy a legfõbb Bírónak tartozik
84 II,5,1 | hõsiesen föláldozza magát, hogy magzata életét megmentse?
85 II,5,1 | megmentse? Amit õ elszenved, hogy természetes kötelességét
86 II,5,1 | Anyaszentegyház azt is jól tudja, hogy gyakran az egyik házas fél
87 II,5,2 | Mindazonáltal óvakodni kell, hogy a szomorú gazdasági viszonyok
88 II,5,2 | által átokkal tiltott szót, hogy a megigazult embernek az
89 II,5,2 | hanem parancsával arra int, hogy tedd meg, amit bírsz, kérd,
90 II,5,2 | nem bírsz, s Õ megsegít, hogy bírjad." (Trienti Zsinat:
91 II,5,3 | tiltják, azt követelik, hogy ezeket a különféle javallatokat
92 II,5,3 | hatóságoktól azt kívánják, hogy az ilyen halálos beavatkozáshoz
93 II,5,3 | melyre úgy hivatkoznak, hogy az kiterjed az ártatlan
94 II,5,3 | kegyetlen bujaság odáig fajul, hogy terméketlenséget okozó mérgekhez
95 II,5,3 | eltávolítja, azt akarván, hogy gyermeke elpusztuljon mielõtt
96 II,5,4 | Nem szabad rosszat tenni, hogy jó származzék belõle. (vö.
97 II,5,4 | szabad megfeledkezniük arról, hogy a közhatalomnak az a dolga,
98 II,5,4 | közhatalomnak az a dolga, hogy megfelelõ törvényekkel és
99 II,5,4 | megölésre, ne feledjék, hogy a földrõl az égbekiáltó
100 II,5,5 | intézkedést követelnek, hogy az ilyeneket még akaratuk
101 II,5,5 | cselekszenek, elfelejtik, hogy a család szentebb az államnál,
102 II,5,5 | szentebb az államnál, s hogy az emberek elsõsorban nem
103 II,5,5 | természetes ész is belátja, hogy az ember önmaga sem rendelkezhet
104 II,6,1 | azt hiszik és állítják, hogy engedményeket kell tenni
105 II,6,1 | veleszületett érzéki természete, hogy azt az egynejû és egyférjû
106 II,6,1 | Mindaz, aki asszonyra néz hogy õt megkívánja, már házasságtörést
107 II,6,2 | élettani szabadság azt jelenti, hogy a nõ a feleségi, hitvesi
108 II,6,2 | gazdasági szabadság az, hogy a nõ férje tudta nélkül
109 II,6,2 | és a család ápolásától, hogy azokkal mitsem törõdve saját
110 II,7,1 | és a hûséget), nem csoda, hogy kimagasló jelentõsége miatt
111 II,7,1 | Elsõsorban azt hangoztatják, hogy a házasság tisztán világi
112 II,7,1 | társadalomra tartozik. Hozzáteszik, hogy a házassági szerzõdést meg
113 II,7,1 | kerül. ~Elõször azt mondják, hogy magát a polgári szerzõdést
114 II,7,1 | nyilvánvaló igazságnak találja, hogy már a természetes házasságban
115 II,7,1 | isteni eredet, továbbá a cél, hogy Istennek szüljön és neveljen
116 II,7,1 | bölcsességébõl nyert hivatása, hogy az élet továbbszármaztatásának
117 II,7,1 | akkora méltóságra emelkedett, hogy az Apostol "nagy misztériumnak", "
118 II,7,1 | szándékot és törekvést várja el, hogy megkötendõ házasságuk minél
119 II,7,2 | igen nehéz elérni azt, hogy a katolikus házasfél az
120 II,7,2 | oldódni szokott. Félõ tehát, hogy a házastársak között ellankad
121 II,7,3 | megköveteli elõször azt, hogy megszünjenek a természetes
122 II,7,3 | képtelen házasságok, másodszor, hogy a házastársaknak törvényes
123 II,7,3 | válásra; részben azért, hogy elejét vehessék olyan bûntényeknek,
124 II,7,3 | származhatnak, részben, hogy a bíróságok és a törvények
125 II,7,3 | váljanak nevetségessé azáltal, hogy a házastársak az óhajtott
126 II,7,3 | hazudnak s hamisan esküsznek, hogy ilyen bûnöket elkövettek.
127 II,7,3 | Ezért azt hajtogatják, hogy a törvényeket a tényleges
128 II,7,3 | hangosan tanúskodnak amellett, hogy a válás szabadságát bizonyos
129 II,7,3 | mennek, és úgy vélekednek, hogy a házasság merõben magánszerzõdés,
130 II,7,4 | Ha valaki azt állítaná, hogy eretnekség, terhes együttélés,
131 II,7,4 | amikor tanította és tanítja, hogy az evangéliumi és apostoli
132 II,7,4 | életében más házasságot; s hogy házasságot tör, aki elbocsátván
133 II,7,4 | és ezért egészen biztos, hogy a házassági kötelék még
134 II,7,4 | bontható fel, akkor világos, hogy sokkal enyhébb okok, melyeket
135 II,7,6 | f) Rossz aratás ~Hogy ismét Elõdünk írását idézzük,
136 II,7,6 | szaporítani annak igazolására, hogy amennyi jót foglal magában
137 II,7,6 | abban a veszélyben forognak, hogy "miután kiszolgálták férjük
138 II,7,7 | családok szétzüllesztésére -- hogy XIII. Leó pápa súlyos szavaival
139 II,7,7 | megrontásánál, könnyen belátható hogy a család és a társadalom
140 II,7,7 | a baj, ha meggondoljuk, hogy semmiféle fékezõerõ nem
141 II,7,7 | félelemben kell élniük, hogy általános felfordulásba
142 III | csodáltuk, ugyanakkor fájlaltuk, hogy az isteni Jóság atyai tervét
143 III | tiporják. Rendjénvaló tehát, hogy atyai gondoskodással keressük
144 III | szavakkal: "Isteni törvény, hogy amit Isten és a természet
145 III | mindent úgy rendezett el, hogy célját elérhesse. Ha pedig
146 III | állítani a helyes rendet, hogy mindenki meglássa Isten
147 III | Szilárd törvény ugyanis, hogy aki aláveti magát Istennek,
148 III | annak, aki téged alkotott, hogy neked is szolgáljon az,
149 III | Ha pedig megveted azt, hogy te Istennek, soha nem éred
150 III | Istennek, soha nem éred el azt, hogy neked a test. Ha nem engedelmeskedsz
151 III | szerint a tisztátalanságnak, hogy maguk becstelenítsék meg
152 III,0,1 | mindenekelõtt szükséges, hogy azokat, akik a házasság
153 III,0,1 | lelkipásztorok, akik a házastársakat, hogy a házasságban Isten törvényétõl
154 III,0,1 | gyakorlására buzdítják, tehát arra, hogy egészen adják át magukat
155 III,0,1 | hasonlótól) várják a hatást, hogy az emberek meg tudják fékezni
156 III,0,1 | Nem azt akarjuk mondani, hogy az egyébként tisztességes
157 III,0,1 | tévednek, akik azt hiszik. hogy ezek elegendõk a házasság
158 III,0,1 | tisztaságának biztosítására, vagy hogy ezekben nagyobb erõ van,
159 III,0,2 | lehetetlen, megkívánja, hogy az emberek ezeket az isteni
160 III,0,2 | érvet szokott felhasználni, hogy az isteni törvény megtartása
161 III,0,2 | fölmentse magát. ~Éppen ezért, hogy ne az isteni törvényrõl
162 III,0,2 | kinyilatkoztatást is hozzáadta, hogy mindazt, ami helyes és igaz "
163 III,0,2 | rendelte. Ezért a hívõknek -- hogy értelmük a tévedéstõl és
164 III,0,2 | kell rendelniük neki. S hogy Isten e bõkezû jósággal
165 III,1 | büszke elbizakodottság, hogy csak azt fogadja el igaznak,
166 III,1 | átlátott; s az a gondolkodás, hogy a minden népek tanítására
167 III,1 | szabadon lehet tartani azt, hogy egyes kisebb jelentõségû
168 III,1 | tanulatlan -- az a sajátossága, hogy mindenben, ami a hitre és
169 III,1 | elgondolásához kell visszavezetni, hogy a házasság teljesen és minden
170 III,1 | megújuljon, nagyon fontos, hogy a híveket jól oktassák a
171 III,1 | érvekkel kell õket oktatni, hogy ezek az igazságok az értelmet
172 III,1 | szüntelenül gondoljanak arra, hogy mennyire bölcsnek, szentnek
173 III,1 | oly bõséges forrása nyílt, hogy a házasság nemes céljainak
174 III,1 | minden erejüket latba vetik, hogy szóban és írásban, könyvekkel
175 III,1 | Szentlélek rendelt püspökké, hogy kormányozzátok Isten Egyházát,
176 III,1 | erõvel azon kell lennetek, hogy személyesen, papjaitok és
177 III,1 | arra kell törekednetek, hogy szembehelyezzétek a tévedéssel
178 III,1 | szentségét. ~Így elérhetjük majd, hogy a keresztény hívek szívük
179 III,1 | mélyébõl hálát adnak Istennek, hogy az Õ parancsa megköti õket
180 III,1,1 | kiterjed, tegyetek meg mindent, hogy a gondjaitokra bízott népeknél
181 III,1,1 | oktatása sem elegendõ ahhoz, hogy a házasság ismét az isteni
182 III,1,1 | szükséges a szilárd akarat, hogy Isten és a természet házasságra
183 III,1,1 | rendíthetetlenek abban, hogy kétkedések nélkül szentnek
184 III,1,1 | házasság elsõ idejében, hogy ha aztán a késõbbi körülmények
185 III,2 | Szüntelenül emlékezzenek rá, hogy állapotuk kötelességeire
186 III,2 | közremûködésére is szükség van ahhoz, hogy e szentség kegyelmi erejét
187 III,2 | Közremûködésük abban áll, hogy tehetségük mértéke szerint
188 III,2 | szentségérõl: "Figyelmeztetlek, hogy szítsd föl magadban az Isten
189 III,3 | elõkészületétõl függ. Tagadhatatlan, hogy mind a boldog házasságok
190 III,3 | vágyaiknak, azoknál félõ, hogy a házasságban is olyanok
191 III,3 | felkészülve lépjenek házasságra, hogy egymást kölcsönösen támogathassák
192 III,3 | felnövekedésében. Így azt is elérik, hogy kedves gyermekeik elõtt
193 III,3 | gyermekek szemeiben: tudniillik, hogy az apa igazán apa, az anya
194 III,3 | gondot fordítsanak arra, hogy a jó házasságokat elõkészítsék,
195 III,3 | és isteni szentségekkel, hogy minden ember hathatós nevelõje
196 III,3,1 | kérjék Isten segítségét, hogy a keresztény okosság szerint
197 III,3,1 | tanácsát, s azt nagyra tartsák, hogy érettebb ítélõképességük
198 III,3,1 | Tiszteld atyádat és anyádat, hogy boldog és hosszúéletû lehess
199 III,4,1 | Rerum novarum enciklika) --, hogy az államok gazdasági és
200 III,4,1 | viszonyai úgy alakuljanak, hogy minden családfõ megkereshesse
201 III,4,1 | eltartására. ~Biztosítani kell, hogy maguk a házastársak -- s
202 III,4,1 | Arról is gondoskodni kell, hogy ha egyenként nem tudják
203 III,4,2 | felebaráti szeretet megköveteli, hogy a gazdagok támogassák a
204 III,4,2 | e világ javait és látja, hogy testvére szükséget szenved,
205 III,5 | segítség nélkül marad, érthetõ, hogy a házastársak elcsüggednek,
206 III,5 | vesztenivalójuk nincs --, hogy az állam és a fönnálló rend
207 III,5 | hanyagolhatják el anélkül, hogy súlyosan ne ártsanak az
208 III,5 | téren fájdalommal látjuk, hogy a természetes rend fölforgatásával
209 III,5,1 | államnak nemcsak az az érdeke, hogy a házasságok és a családok
210 III,5,1 | megalapozva, hanem az is, hogy lelki javaikról gondoskodjanak.
211 III,5,1 | be kell azokat tartani, hogy a tiszta hûséget és a házastársak
212 III,5,2 | kialakítására és megszilárdítására, hogy mindkét hatalom egyesített
213 III,5,3 | kimutatta: ~"Kétségtelen, hogy Jézus Krisztus, az Egyház
214 III,5,3 | területén. De mégis úgy, hogy a kettõ között kölcsönös
215 III,5,3 | és bizonyságul szolgál, hogy a mi korunkban is (amelyben
216 III,5,3 | közösen gondoskodhatnak, hogy a keresztény házasságokat
217 Bef | világítsátok meg e tanítást, hogy a házasságról szóló józan
218 Bef | veszedelmeket elkerüljék; hogy "megtagadván az istentelenséget
219 Bef | világossága és az elme erõssége, hogy amiket mi itt a házasság
220 Bef | segítségével megvalósítsa, hogy így a keresztény házasságokban
221 Bef | kegyelem trónusa elõtt, hogy Isten, minden kegyelem szerzõje, "
|