1. OKTATÁS ÉS NEVELÉS

A hívõk legyenek óvatosak azokban a kérdésekben, melyek oly közkeletûek manapság a házasság körül, ne bízzanak túlságosan a saját ítéletükben és ne csábítsa õket az emberi ész hamis szabadsága, vagy úgynevezett "autonómiája". Minden igaz kereszténytõl távol áll ugyanis a saját tehetségében való büszke elbizakodottság, hogy csak azt fogadja el igaznak, amit átlátott; s az a gondolkodás, hogy a minden népek tanítására és kormányzására Istentõl küldött Egyház nem eléggé tájékozott a mai kérdések és viszonyok felõl, ezért csak azokban a kérdésekben kell neki hinni és engedelmeskedni, amelyeket ünnepélyes formában meghatározott, ellenben szabadon lehet tartani azt, hogy egyes kisebb jelentõségû határozatai tévesek vagy nem eléggé alapozzák meg az igazságot és az erkölcsöt. Ellenkezõleg, az igazi keresztény embernek -- akár tanult, akár tanulatlan -- az a sajátossága, hogy mindenben, ami a hitre és az erkölcsre vonatkozik, Isten szent Egyházától, annak legfõbb Pásztorától, a római pápától várja a vezetést, akit viszont maga a mi Urunk Jézus Krisztus irányít.

Mivel mindent az Isten törvényéhez és elgondolásához kell visszavezetni, hogy a házasság teljesen és minden idõkre megújuljon, nagyon fontos, hogy a híveket jól oktassák a házasságról: szóban és írásban egyaránt, nem egyszer, nem is felületesen, hanem gyakran és alaposan, világos és súlyos érvekkel kell õket oktatni, hogy ezek az igazságok az értelmet meggyõzzék, az akaratot pedig megindítsák. Értsék meg és szüntelenül gondoljanak arra, hogy mennyire bölcsnek, szentnek és jónak mutatkozott Isten az emberiség iránt, amikor a házasságot alapította, szent törvényekkel megerõsítette, s különösen akkor, amikor szentségi méltóságra emelte, minek folytán a keresztény hitvesek számára az isteni kegyelemnek oly bõséges forrása nyílt, hogy a házasság nemes céljainak tisztán és hûségesen szolgálhatnak a saját, gyermekeik, az egész polgári társadalom és az emberiség javára és üdvösségére.

Ha a házasság modern felforgatói minden erejüket latba vetik, hogy szóban és írásban, könyvekkel és cikkekkel és minden más lehetséges eszközzel megrontsák a lelkeket, kiforgassák az elméket, gúnyolják a házasság tisztaságát és földicsérjék a legocsmányabb bûnöket, akkor nektek, Tisztelendõ Testvérek, akiket "a Szentlélek rendelt püspökké, hogy kormányozzátok Isten Egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett," (ApCsel 20,28), sokkal inkább teljes erõvel azon kell lennetek, hogy személyesen, papjaitok és gondosan megválogatott világiak segítségével -- akik az általunk annyira sürgetett és ajánlott Actio Catholica tagjaiból hívhatók az apostoli munkára -- arra kell törekednetek, hogy szembehelyezzétek a tévedéssel az igazságot, az utálatos bûnnel a tisztaság fényét, az érzéki vágyak rabszolgaságával Isten fiainak szabadságát (Jn 8,32; Gal 5,13), a válások bûnös könnyelmûségével az örökkétartó igazi hitvesi szeretetet és a halálig tartó hûség szentségét.

Így elérhetjük majd, hogy a keresztény hívek szívük mélyébõl hálát adnak Istennek, hogy az Õ parancsa megköti õket és édes kényszer erejébõl messze elkerülik a test bálványimádását és az érzékiség szégyenletes rabszolgaságát; undorodnak és idegenkednek azoktól a gonosz elméletektõl, melyek az emberi méltóság csúfságára szóban és írásban a "tökéletes házasság" jelszava alatt terjednek, pedig a valóban tökéletes házasságot "romlott házassággá" teszik, amint ezt már eléggé kimutattuk.