|
A keresztény házasságra
vonatkozó üdvös tanítás és
vallásos fegyelmezettség távol áll attól a
túlzó élettani neveléstõl, mellyel korunkban
a házassági élet megjavítóinak
szerepében tetszelgõk szolgálni akarnak a hitveseknek.
Sokat beszélnek az élettani kérdésekrõl,
amibõl azonban inkább a bûn ravaszságát lehet
megtanulni, mint a tiszta élet erényét.
Így tehát mi,
Tisztelendõ Testvérek, egész szívvel magunkévá
tesszük XIII. Leó pápának a keresztény házasságról
szóló körlevelében a földkerekség püspökeihez
intézett szavát: "Amennyire erõtök engedi és
tekintélyetek kiterjed, tegyetek meg mindent, hogy a gondjaitokra bízott
népeknél épségben, sértetlenül
megmaradjon a tan, amelyet az Úr Krisztus és az égi
akaratot tolmácsoló apostolok tanítottak, a katolikus Egyház
gondosan megõrzött, s a krisztushívõknek megtartás
végett minden idõben megparancsolt."
Az Egyháznak azonban a legtökéletesebb
oktatása sem elegendõ ahhoz, hogy a házasság ismét
az isteni törvényhez hasonlóvá váljék.
Mert jóllehet a házastársak tudják a keresztény
házasságra vonatkozó tanítást, részükrõl
szükséges a szilárd akarat, hogy Isten és a természet
házasságra vonatkozó törvényeit megtartsák.
Azért bármit állítsanak és hirdessenek mások
szóban vagy írásban, a házastársak legyenek
rendíthetetlenek abban, hogy kétkedések nélkül
szentnek és sérthetetlennek tartják a házasság
isteni törvényeit. Vagyis kölcsönös szeretettel támogatják
egymást, tartják a tisztaság hûségét,
a felbonthatatlan köteléket soha nem sértik, a házassággal
nyert jogaikkal mindig csak keresztény mérséklettel élnek,
különösen a házasság elsõ idejében,
hogy ha aztán a késõbbi körülmények
megtartóztatást követelnek, mindketten már mint
begyakorlott dolgot könnyedén megtehessék.
|