|
A házastársakat e szilárd akarat
kialakításában, megtartásában és
valóra váltásában nagyon segíti, ha gyakran
ráeszmélnek házas állapotukra és
emlékeznek a fölvett szentségre. Szüntelenül
emlékezzenek rá, hogy állapotuk kötelességeire
és méltóságára egy külön
szentség erõsítette meg és szentelte fel
õket, melynek hatása -- jóllehet e szentség
eltörölhetetlen jelet nem nyom a lélekbe --
állandó. Gondolják meg ezért Bellarmin Szent
Róbert vigasztalással teli szavait, aki más neves
hittudósokkal együtt így érzett és írt:
"A házasság szentségét
kétféleképpen szemlélhetjük: úgy, amint
létrejön és úgy, amint létrejötte
után fennmarad. Hasonló az Oltáriszentséghez
ugyanis, mely nem csak létrejöttében, hanem
fennmaradásában is szentség. Amíg a
házastársak élnek, szövetségük mindig
Krisztus és az Egyház szövetségének
szentsége." ( De
controversiis. 3. köt. De matrimonio. Contr. II. cap. b.)
A házastársak közremûködésére
is szükség van ahhoz, hogy e szentség kegyelmi erejét
teljesen kifejthesse. Közremûködésük abban
áll, hogy tehetségük mértéke szerint
kötelességeik teljesítésén fáradoznak.
Amint ugyanis a természet rendjében az Istentõl adott
erõ teljesen csak akkor érvényesülhet, ha az ember a
saját munkájával és szorgalmával felhasználja,
és ha elhanyagolja, semmi haszna a természetbõl;
úgy a kegyelem erõi is, melyek a szentségbõl a
lélekbe áradtak és ott maradnak,
megkívánják az ember munkáját és
fáradozását. Ne hanyagolják el tehát a
házastársak azt a kegyelmet, arnely bennük van (1Tim 4,14),
hanem serényen fogjanak fáradságos
kötelességeik teljesítéséhez, és
napról napra jobban fogják tapasztalni a kegyelem
hatását. S ha néha a csapások és az
élet terhei súlyosan nehezednek rájuk, ne
csüggedjenek, hanem vonatkoztassák magukra Szent Pál szavait,
melyeket a munkában és üldöztetésben
fáradó kedves tanítványának,
Timóteusnak írt a papság
szentségérõl: "Figyelmeztetlek, hogy szítsd
föl magadban az Isten kegyelmét, mely
kézföltételem által benned van. Isten ugyanis nem a
félelem, hanem az erõ, a szeretet és a
józanság lelkét adta nekünk." (2Tim 1,6--7.)
|