|
Az eddig
mondottak, Tisztelendõ Testvérek, nagyrészt a
házasulandók távolabbi és közelebbi
elõkészületétõl függ. Tagadhatatlan, hogy
mind a boldog házasságok szilárd
épületének, mind a boldogtalan házasságok
romjainak alapjait már a gyermekség és az
ifjúság éveiben lerakják a fiúk és a
leányok lelkében. Mert akik a
házasságkötés elõtt mindenben önmagukat
és a magukét keresték, akik engedtek érzéki
vágyaiknak, azoknál félõ, hogy a
házasságban is olyanok lesznek, amilyenek a házasság
elõtt voltak. Learatják, amit vetettek: a családi otthon
falai közti szomorúságot, panaszkodást,
kölcsönös megvetést, veszekedéseket, lelki
meghasonlást, az együttélés undorát --
sõt, ami a legrosszabb, önmagukat féktelen
ösztöneikkel együtt.
Azért a jegyesek lelkesen és jól felkészülve
lépjenek házasságra, hogy egymást kölcsönösen
támogathassák az élet nehézségeinek elviselésében,
s méginkább az örök üdvösség elnyerésében,
és a belsõ embernek Krisztus nagykorúságára
való felnövekedésében. Így azt is elérik,
hogy kedves gyermekeik elõtt valóban olyannak mutatkozzanak,
amilyennek Isten akarja a szülõket a gyermekek szemeiben:
tudniillik, hogy az apa igazán apa, az anya igazán édesanya
legyen, akiknek szeretete és fáradhatatlan gondoskodása által
a szülõi ház még a legnagyobb szegénységben,
s itt a siralomvölgyben is annak a boldog paradicsomnak mása legyen
a gyermekek számára, ahová a Teremtõ az elsõ
embereket elhelyezte. Így aztán könnyebben nevelhetik
gyermekeiket igazán emberré és jó kereszténnyé.
Beléjük olthatják az igazi katolikus egyházi érzést
és azt az igazi hazaszeretetet, amelyre a jámborság és
a hála kötelez.
Így tehát mind azok, akik házasságkötésre
készülnek, mind akik a keresztény ifjúság
nevelésével foglalkoznak, igen nagy gondot fordítsanak
arra, hogy a jó házasságokat elõkészítsék,
s a rosszakat megakadályozzák. Idézzék emlékezetükbe
azt, amire a nevelésrõl szóló körlevelünkben
intettünk: "A korai gyermekkortól kezdve kell a rossz
hajlamokat fékezni, a jókat kifejleszteni. Ezért fõleg
a gyermekek értelmébe kell beoltani az isteni tanítást,
akaratukat erõsíteni kell az isteni kegyelem segítségével;
mert ezek nélkül sem õk nem tudják megfékezni
rendetlen érzéki vágyaikat, sem az Egyház nem érheti
el a nevelés tökéletes és teljes célját,
pedig Egyházát Krisztus azért látta el mennyei tanítással
és isteni szentségekkel, hogy minden ember hathatós nevelõje
legyen." (Divini illius Magistri enciklika)
|