Elsõsorban
minden exõvel arra kell törekedni -- amint már
Elõdünk, XIII. Leó pápa bölcsen
megállapította (Rerum novarum enciklika) --, hogy az
államok gazdasági és társadalmi viszonyai
úgy alakuljanak, hogy minden családfõ megkereshesse az
önmaga, felesége és gyermekei tisztességes
eltartásához szükséges bért, mert "méltó
a munkás a maga bérére" (Lk 10,7). Ezt megtagadni,
vagy a méltányosnál kevesebbet adni súlyos
igazságtalanság és a Szentírás szerint a
legnagyobb bûnök egyike (MTörv 24,14--5). Tilos olyan alacsony
béreket megállapítani, amelyek a mindenkori viszonyok
között elégtelenek a család eltartására.
Biztosítani kell, hogy maguk a házastársak -- s
már jóval a házasságkötés elõtt
-- a jövendõ élet nehézségeit
elháríthassák, vagy legalábbis
enyhíthessék. Szakértõk oktassák õket
arra, miképpen kell ezt sikeresen és tisztességes
módon tenniük. Arról is gondoskodni kell, hogy ha
egyenként nem tudják megkeresni a szükségleteik
fedezéséhez kellõ javakat, gazdasági társulással,
magán vagy állami szervezetekben megtehessék. (Rerum
Novarum enciklika)
|