|
A
hûség elsõsorban a házasság
tökéletes egységét követeli meg, amelyet a
Teremtõ az õsszülõk házasságában
alapított meg, mert azt egy férfi és egy nõ
között kötötte. S bár az Isten mint legfõbb
törvényhozó, az õseredeti törvényt az
idõk folyamán bizonyos idõre valamelyest
enyhítette, kétségtelen, hogy az evangéliumi
törvény egészen visszaállította az eredeti
és tökéletes egységet, s megszüntetett minden
kivételt, amint Krisztus szavai, az Egyház állandó
tanítása és gyakorlata világosan
bizonyítják. Joggal vallotta tehát
ünnepélyesen a Trienti szent Zsinat: "Ez a kötelék
csak két embert köt és kapcsol össze. Jézus
Krisztus világosan így tanította, amikor mondta:
"Ennélfogva már nem ketten vannak, hanem egy test." (Trienti
Zsinat 24. sess. DS 1797-1812.)
Az Úr Jézus nemcsak a
többnejûséget (poligámia) és a többférjûséget
(poliandria) - akár egyidejûleg, akár egymásutáni
formájában -, s a házassági hûség
minden külsõ megsértését ítélte
el, hanem hogy a házasság szentélyének tisztasága
tökéletesen megõriztessék, még az egységgel
ellenkezõ szándékos gondolatokat és kívánságokat
is megtiltotta: "Én pedig mondom nektek, hogy mindaz, aki asszonyra
néz, hogy õt megkívánja, már házasságtörést
követett el vele szívében" (Mt 5,28.).
Krisztusnak ezt a tilalmát még
a házastárs beleegyezése sem hatálytalaníthatja,
mert isteni és természeti törvény nyilatkozik meg
benne, amelyet emberi akarat le nem ronthat és nem módosíthat
(Szent Officium 1679. III. 2-án kelt dekrétuma. 50. pont.) Sõt,
hogy a házassági hûség fényesebben tündökölhessen,
a házastársak kölcsönös érintkezésének
a családban a tisztaság jegyét kell magán hordania,
oly módon, hogy a hitvesek mindenben az Isten és a természet
törvényéhez alkalmazkodnak, s az Isten mûve iránti
mindig nagy tisztelettel igyekeznek követni a végtelenül bölcs
és szent Teremtõ akaratát.
|