|
A szeretet
megnyilatkozása a családban nem szorítkozhat csak a
külsõ segítségnyújtásra, hanem arra is
kiterjed, sõt elsõsorban arra kell irányulnia, hogy a
házasok a belsõ, lelki fejlõdésben és
tökéletesedésben támogassák egymást,
hogy az életközösségbõl eredõen
napról napra elõrehaladjanak az erényekben, fõleg
az isteni és a felebaráti szeretetben növekedjenek, mert
végülis ezen "függ a törvény és a
próféták" (Mt 22,40.). A tökéletes
életszentségnek ugyanis az Isten által az emberek
elé állított mintaképét, az Úr
Jézus Krisztust valamennyien követhetik, és
követniük is kell, bármilyen állásúak
vagy foglalkozásúak, s Isten segítségével a
lelki tökéletesség legnagyobb fokára is eljuthatnak,
amint ezt a szentek nagy száma bizonyítja.
A hitveseknek kölcsönös lelki formálása, a kölcsönös
tökéletesítésre való állandó törekvés,
mint a Római Katekizmus tanítja (2. par. VIII.13.), joggal
mondható a házasság elsõdleges okának és
értelmének, ha a házasságot nem szorosan a
gyermeknemzés és gyermeknevelés intézményének,
hanem tágabb értelemben az egész élet közösségének
és szövetségének fogjuk fel.
|