3. A NAGY SZENTSÉG

Az összes említett áldásokat betetõzi és tökéletesíti a keresztény házasságnak az az elõnye, amelyet Szent Ágoston szavával szentségnek neveztünkami egyrészt a kötelék fölbonthatatlanságát, másrészt a házassági szerzõdésnek Krisztus által hatékony kegyelemközvetítõ jellé történt fölemelését és fölszentelését jelenti.

A házassági szövetség fölbonthatatlan szilárdságát maga Krisztus hangsúlyozza, mondván: "Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza"; (Mt 19,6.) és: "Mindaz, aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságot tör; és aki férjétõl elbocsátott nõt vesz feleségül, házasságot tör" (Lk 16,18.)

Szent Ágoston világosan e fölbonthatatlanságban határozza meg azt, amit a szentség javának mond: "A szentségben pedig (az a fontos) hogy a házasságot föl ne bontsák, s az elvált férfi vagy nõ még a gyermekek kedvéért se köthessen házasságot" (De Genesi ad litteram. i. h.).

A fölbonthatatlanság minden valódi házasságnak tulajdonsága, bár nem mindegyikben egyformán tökéletes módon van meg. Mert az Úr szava: "Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza" az õsszülõk házasságáról, minden jövendõ házasság elõképérõl szólt, s így minden valódi házasságra vonatkoznia kell. Bár Krisztus elõtt az õseredeti tözvény fensége és szigorúsága annyira enyhült, hogy Mózes Isten választott népe polgárainak is megengedte szívük keménysége miatt, hogy bizonyos okokból válólevelet adjanak. Krisztus az Õ legfõbb törvényhozói hatalmánál fogva ezt a nagyobb szabadságot visszavonta és helyreállította az eredeti törvényt soha el nem felejthetõ szavaival: "Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza". Azért boldogemlékû Elõdünk, VI. Pius pápa bölcs választ adott az egri püspöknek:

"Nyilvánvaló, hogy a házasság már természetes állapotában, tehát sokkal elõbb, mint hogy szorosan vett szentség méltóságára emeltetett volna, Istentõl úgy alapíttatott, hogy magával hozza az örök és felbonthatatlan köteléket, melyet ezért semmiféle polgári törvény föl nem oldhat. Így tehát, jóllehet a szentségi jelleg a házasságtól elválasztható, mint pl. a pogányok házasságánál, mégis az ilyen házasságban is -- ha egyébként valóban házasság -- meg kell lennie, s bizonyosan meg is van az örök kötelék, mely a házassággal kezdettõl fogva isteni jogon úgy összetartozik, hogy semmiféle polgári hatalom nem áll fölötte. Minden házasságkötés vagy úgy történik, hogy létrejön a házasság, s akkor vele jár a házassághoz isteni jogon hozzátartozó örök kötelék; vagy csak föltételezik e kötelék nélkül, akkor azonban nincs házasság, hanem az Isten törvényével merõben ellenkezõ tilos kapcsolat. Ilyet pedig sem kötni, sem fenntartani nem szabad." (VI. Pius: Rescriptum ad Episcopum Agriensem 1789. VII. 11.)

Ha van is igen ritka kivétel a fölbonthatatlanság alól -- mint a tisztán pogányok között kötött csupán természetes házasságoknál, valamint a keresztények között érvényesen kötött, de el nem hált házasságoknál --, az a kivétel nem emberi akarattól vagy bármiféle pusztán emberi hatalomtól, hanem az isteni jogtól függ, amelynek õrzõje és magyarázója Krisztus Egyháza. Soha és semmiféle okból nem lehet azonban ilyen joga senkinek az érvényes és elhált keresztény házasság fölött. Ebben ugyanis a házastársi szövetség teljesen létrejött, s így Isten akaratából benne a tökéletes, emberi hatalom által föl nem oldható szilárdság és fölbonthatatlanság nyilvánul meg.