|
Az okok, amelyekkel a házassággal való
visszaélést mentegetik -- figyelmen kívül hagyva az
ocsmány indokokat --, gyakran képzeltek vagy túlzottak.
Mindazonáltal az Egyház mint jóságos anya nagyon is
érti és átérzi mindazt, amit az anya
egészsége és életveszedelme ügyében
felhoznak. Ki tudná ezt a legmélyebb részvét
nélkül szemlélni? Kit ne töltene el a legnagyobb
csodálat annak az anyának láttán, aki a majdnem
biztos halál veszedelmében hõsiesen föláldozza
magát, hogy magzata életét megmentse? Amit õ
elszenved, hogy természetes kötelességét
teljesítse, azt csak a végtelenül gazdag és irgalmas
Isten jutalmazhatja és meg is fogja jutalmazni, nem csupán
jó, hanem túláradó mértékkel! (Lk
6,38.)
Az Anyaszentegyház azt is jól
tudja, hogy gyakran az egyik házas fél inkább csak tûri,
de nem cselekszi a bûnt, mert a természetes rend fölforgatását
súlyos okok miatt csak megengedi, de maga nem akarja, s ezért nem
bûnös. Csak meg ne feledkezzék a szeretet törvényérõl
és ne mulassza el házastársát a bûntõl
eltéríteni és elvonni. Azok a házastársak sem
vétenek a természet rendje ellen, akik jogos és természetes
módon élnek, de természetes okok, életkoruk vagy
egyéb fogyatkozásuk miatt új élet nem születhet.
A házasságnak ugyanis és a házassági jog
használatának vannak másodrendû céljai is,
mint a kölcsönös segítés, egymás közt
a szeretet ápolása és az érzéki vágyak
csillapítása, melyekre a házastársaknak szabad törekedniük,
ha egyébként a házasélet belsõ természetességén
és elsõdleges céljára való beállítottságán
nem esik csorba.
|