b) A szegénység

Bennünket is mélységesen meghatnak azoknak a hitveseknek a panaszai, akik súlyos nyomorban a legnagyobb nehézségek közepette tudják csak gyerrnekeiket táplálni.

Mindazonáltal óvakodni kell, hogy a szomorú gazdasági viszonyok ne adjanak alkalmat sokkal szomorúbb tévedésre. Nem lehetnek ugyanis olyan nehézségek, amelyek hatálytalaníthatnák Isten belsõ természetük szerint rossz tetteket tiltó törvényeit. Isten erõsítõ kegyelmébõl a hitvesek minden körülmények között megfelelhetnek kötelességüknek és a házasságban tisztán megõrizhetik magukat ettõl a szennytõl. Mert áll a keresztény hit igazsága, melyet a Trienti Zsinat így fejezett ki: "Senki sem mondhatja azt a vakmerõ és a szentatyák által átokkal tiltott szót, hogy a megigazult embernek az Isten parancsainak megtartása lehetetlen. Isten ugyanis lehetetlent nem parancsol, hanem parancsával arra int, hogy tedd meg, amit bírsz, kérd, amit nem bírsz, s Õ megsegít, hogy bírjad." (Trienti Zsinat: 6. sess.11. fej.) Ugyanezt a tant az Egyház ismét ünnepélyesen kihirdette és megerõsítette, amikor elítélte a janzenista eretnekséget, amely így merte káromolni Isten jóságát: "Isten egyes parancsai a megigazult emberek számára, mégha akarják és törekszenek is rá, a rendelkezésre álló jelenlegi erõkkel megtarthatatlanok, s hiányzik a kegyelem is, mely azokat megtarthatókká tenné" (Cum occasione apostoli konstitució, 1. 1653. V. 31).