|
Amit
társadalmi vagy fajnevelési javallatként szoktak felhozni,
azt megengedett és tisztességes módon, kellõ
határok között tekintetbe lehet és kell is venni.
Ám azoknak a kívánalmaknak, amelyekre e javallatok
támaszkodnak, ártatlanok megölésével
megfelelni tökéletesen ellenkezik a józan ésszel
és az isteni paranccsal, amelyet az Apostol is hirdet: Nem szabad
rosszat tenni, hogy jó származzék belõle. (vö.
Róm 3,8.)
Az államfõknek és a törvényhozóknak
nem szabad megfeledkezniük arról, hogy a közhatalomnak az a
dolga, hogy megfelelõ törvényekkel és
büntetésekkel védelmezze az ártatlanok
életét, annál inkább, minél
kevésbé tudják önmagukat védeni azok, akiknek
életét veszélyeztetik és megtámadják,
elsõsorban az anyaméhben a magzatok. Ha pedig a közhatalom a
kisdedeket nemcsak nem védelmezi, hanem törvényeivel
és rendeleteivel kiszolgáltatja az orvosok vagy mások
kezébe megölésre, ne feledjék, hogy a
földrõl az égbekiáltó ártatlan
vérnek Isten a bosszúálló bírája (Ter
4,10).
|