|
Elsõsorban
azok rontják a hûséget, akik azt hiszik és
állítják, hogy engedményeket kell tenni a jelenkor
véleménye és szokásai szerint a
kívülállókkal való hamis és
egyáltalán nem ártatlan barátkozásnak. S
ezekben a baráti érintkezésekben nagyobb
szabadságot kell biztosítani a házastársaknak, mert
-- mint mondják -- sok embernek olyan a veleszületett
érzéki természete, hogy azt az egynejû és
egyférjû házasság szûk korlátai
között nem tudják kielégíteni. Ezért a
tisztességes házasoknak azt a tartózkodó magaviseletét,
mely a kívülállókkal szemben minden
érzéki érzést és
megnyilvánulást elítél és elutasít,
elévült lelki korlátoltságnak vagy elvetendõ
szûkkeblûségnek és hitvány
féltékenységnek tartják. Így a
házassági hûséget óvó állami
büntetõ törvényeket túlhaladottnak és
hatályon kívül helyezendõnek ítélik.
A tiszta hitvesek nemes lelkülete ezeket a véleményeket
már a természetes ész világánál is
mint hitvány és ocsmány dolgokat elveti és elítéli.
A természet szavát pedig helyben hagyja és megerõsíti
mind Isten parancsa: "Ne paráználkodjál!" (Kiv
20,14), mind Krisztus szava: "Mindaz, aki asszonyra néz hogy õt
megkívánja, már házasságtörést követett
el vele a szívében" (Mt 5,28.). Semmiféle emberi szokás,
rossz példa vagy emberi haladás le nem ronthatja az isteni törvény
erejét. Mert miképpen Krisztus tegnap és ma és mindörökké
ugyanaz (Zsid 13,8.), úgy ugyanaz marad Krisztus tanítása,
melybõl egy i betû vagy egy vesszõcske sem vész el,
míg minden be nem teljesedik (Mt 5,18).
|