|
Mindez
esztelenséggel szemben szilárd bizonyossággal áll
Isten egyetlen törvénye, amelyet Krisztus teljességgel
megerõsített és semmiféle emberi határozat,
népi felfogás vagy törvényhozói akarat meg nem
gyengíthet:
"Amit Isten egybekötött,
ember szét ne válassza" (Mt 19,6). Ha pedig az ember
jogtalanul el is választ, a válás érvénytelen,
ezért joggal mondja Krisztus, mint már láttuk:
"Mindaz, aki elbocsátja feleségét és mást
vesz el, házasságot tör; s aki elbocsátott nõt
vesz feleségül, házasságot tör" (Lk 16,18).
Krisztus e szavai minden házasságra vonatkoznak, a tisztán
természetes és törvényes házasságra is;
minden igazi házasságot megillet az a fölbonthatatlanság,
melynek folytán a kötelék föloldása teljesen kivétetik
a felek tetszése és a világi hatóságok
joghatósága alól.
Ugyancsak emlékezetünkbe
kell idézni azt az ünnepélyes határozatot, amellyel a
Trienti Zsinat egyházi átok súlyával utasította
vissza e tételeket:
"Ha valaki azt állítaná,
hogy eretnekség, terhes együttélés, vagy hûtlen
elhagyás címén a házassági kötelék
felbontható: átok alatt legyen" (24. sess. 5. k.) és:
"Ha valaki azt mondaná, az Egyház tévedett, amikor
tanította és tanítja, hogy az evangéliumi és
apostoli tanítás értelmében a házassági
kötelék egyik házasfél házasságtörése
miatt föl nem bontható, s egyik fél sem köthet -- tehát
az ártatlan sem, aki házasságtörésre okot nem
adott -- házastársa életében más házasságot;
s hogy házasságot tör, aki elbocsátván házasságtörõ
feleségét, más asszonyt vesz el, vagy aki elbocsátván
férjét, máshoz megy feleségül: átok
alatt legyen". (24. sess. 7. k.)
Ha pedig az Egyház nem tévedett
és nem is téved, amikor ezt tanította és tanítja,
és ezért egészen biztos, hogy a házassági kötelék
még házasságtörés miatt sem bontható
fel, akkor világos, hogy sokkal enyhébb okok, melyeket a házasság
fölbontásának igazolására fölhoznak, még
kevesebbet érnek, sõt semmibe veendõk.
|