|
Mivel
tehát a zabolátlan vágyak soha meg nem fékezhetõk
a kellõ mértékben, ha elõbb a lélek meg nem
adja Teremtõjének a jámborság és tisztelet
adóját, mindenekelõtt szükséges, hogy azokat,
akik a házasság szent kötelékére
készülnek, egészen áthassa az Isten iránti
jámborság, mely egész életüket szabályozza,
értelmüket és akaratukat tisztelettel tölti el Isten
fölsége iránt.
Helyesen és teljesen a keresztény érzület szabálya
szerint járnak el tehát azok a lelkipásztorok, akik a házastársakat,
hogy a házasságban Isten törvényétõl el
ne pártoljanak, elsõsorban jámborságra és a
vallásosság gyakorlására buzdítják,
tehát arra, hogy egészen adják át magukat Istennek,
állandóan kérjék az Õ segítségét,
gyakran járuljanak a szentségekhez, mindig és mindenben
megõrizzék Isten iránt jámbor és áhítatos
akaratukat.
Nagyon tévednek, akik lekicsinylik vagy elhanyagolják ezeket
a természetfölötti erõket, és pusztán a
természettudományok eszközeitõl (ti. a biológiától,
az átörökléstantól és más hasonlótól)
várják a hatást, hogy az emberek meg tudják fékezni
testi vágyaikat. Nem azt akarjuk mondani, hogy az egyébként
tisztességes természetes erõket semmibe kell venni; hiszen
ugyanaz az Isten a természet és a kegyelem alkotója, s
mindkét rend javait az ember javára és használatára
szánta. Segíteni lehet tehát és kell is az
embereken a természettudomány eszközeivel, de tévednek,
akik azt hiszik. hogy ezek elegendõk a házasság tisztaságának
biztosítására, vagy hogy ezekben nagyobb erõ van,
mint a természetfölötti kegyelem segítségében.
|