Élettani nevelés - keresztény nevelés

A keresztény házasságra vonatkozó üdvös tanítás és vallásos fegyelmezettség távol áll attól a túlzó élettani neveléstõl, mellyel korunkban a házassági élet megjavítóinak szerepében tetszelgõk szolgálni akarnak a hitveseknek. Sokat beszélnek az élettani kérdésekrõl, amibõl azonban inkább a bûn ravaszságát lehet megtanulni, mint a tiszta élet erényét.

Így tehát mi, Tisztelendõ Testvérek, egész szívvel magunkévá tesszük XIII. Leó pápának a keresztény házasságról szóló körlevelében a földkerekség püspökeihez intézett szavát: "Amennyire erõtök engedi és tekintélyetek kiterjed, tegyetek meg mindent, hogy a gondjaitokra bízott népeknél épségben, sértetlenül megmaradjon a tan, amelyet az Úr Krisztus és az égi akaratot tolmácsoló apostolok tanítottak, a katolikus Egyház gondosan megõrzött, s a krisztushívõknek megtartás végett minden idõben megparancsolt."

Az Egyháznak azonban a legtökéletesebb oktatása sem elegendõ ahhoz, hogy a házasság ismét az isteni törvényhez hasonlóvá váljék. Mert jóllehet a házastársak tudják a keresztény házasságra vonatkozó tanítást, részükrõl szükséges a szilárd akarat, hogy Isten és a természet házasságra vonatkozó törvényeit megtartsák. Azért bármit állítsanak és hirdessenek mások szóban vagy írásban, a házastársak legyenek rendíthetetlenek abban, hogy kétkedések nélkül szentnek és sérthetetlennek tartják a házasság isteni törvényeit. Vagyis kölcsönös szeretettel támogatják egymást, tartják a tisztaság hûségét, a felbonthatatlan köteléket soha nem sértik, a házassággal nyert jogaikkal mindig csak keresztény mérséklettel élnek, különösen a házasság elsõ idejében, hogy ha aztán a késõbbi körülmények megtartóztatást követelnek, mindketten már mint begyakorlott dolgot könnyedén megtehessék.