a) Igazságos bér

Elsõsorban minden exõvel arra kell törekedni -- amint már Elõdünk, XIII. Leó pápa bölcsen megállapította (Rerum novarum enciklika) --, hogy az államok gazdasági és társadalmi viszonyai úgy alakuljanak, hogy minden családfõ megkereshesse az önmaga, felesége és gyermekei tisztességes eltartásához szükséges bért, mert "méltó a munkás a maga bérére" (Lk 10,7). Ezt megtagadni, vagy a méltányosnál kevesebbet adni súlyos igazságtalanság és a Szentírás szerint a legnagyobb bûnök egyike (MTörv 24,14--5). Tilos olyan alacsony béreket megállapítani, amelyek a mindenkori viszonyok között elégtelenek a család eltartására.

Biztosítani kell, hogy maguk a házastársak -- s már jóval a házasságkötés elõtt -- a jövendõ élet nehézségeit elháríthassák, vagy legalábbis enyhíthessék. Szakértõk oktassák õket arra, miképpen kell ezt sikeresen és tisztességes módon tenniük. Arról is gondoskodni kell, hogy ha egyenként nem tudják megkeresni a szükségleteik fedezéséhez kellõ javakat, gazdasági társulással, magán vagy állami szervezetekben megtehessék. (Rerum Novarum enciklika)