c) A polgári törvények

A polgári törvények nagyban támogathatják az Egyházat súlyos feladatában, ha rendelkezéseikben figyelemmel vannak az isteni és az egyházi törvényekre, s maguk is büntetik az ellenük vétõket. Mert vannak, akik erkölcsileg is megengedettnek tartják, amit a polgári törvények megengednek vagy nem büntetnek. Olyanok is vannak viszont, akik lelkiismeretük tiltakozása ellenére is cselekszenek, ha a polgári törvénytõl nem kell tartaniuk, mert Istent nem félik, és így önmaguknak is, másoknak is romlását okozzák.

Az Egyháazal való együttmûködés semmit nem von le az államhatalom tekintélyébõl és önállóságából, s azt nem is veszélyezteti. Minden ilyen aggodalom alaptalan és felesleges, mert ezt már XIII. Leó világosan kimutatta:

"Kétségtelen, hogy Jézus Krisztus, az Egyház alapítója különbséget akart tenni az egyházi és az állami hatalom között, s mindkettõt szabadnak és függetlennek akarta a maga joghatósági területén. De mégis úgy, hogy a kettõ között kölcsönös és egyetértõ kapcsolat legyen, ami mindkettõnek és az egész emberiségnek is javára van. . . Ha az államhatalom barátságosan együttmûködik az Anyaszentegyházzal, ennek mindkét hatalom okvetlenül igen nagy hasznát látja. Az állam tekintélye megnövekszik és a vallás kalauzolása mellett mindig igazságos lesz az uralma; az Egyház viszont segítséget és védelmet nyer, ami elõmozdítja a hívõk közjavát." (Arcanum enciklika)

Új és fényes példát mutathatunk a szentszék és az olasz királyság között szerencsésen létrejött egyezményben, amely a természetes rend és Krisztus törvénye szerint a házassági kérdést is békésen és barátságosan rendezi, amint az az olasz nemzet dicsõséges múltjához és régi, szent hagyományaihoz illik. A lateráni szerzõdésben olvassuk ezt a határozatot: "Az olasz állam a házasságnak mint a család alapjának vissza akarván adni azt a méltóságot, mely megfelel a népi hagyományoknak, a kánoni jog által szabályozott házasság szentségének polgári jogkövetkezményeket biztosít." Ezt az alapvetõ szakaszt további rendelkezések követik.

Ez az egyezmény például és bizonyságul szolgál, hogy a mi korunkban is (amelyben sajnos az államhatalomnak az Egyháztól való teljes különválasztását, sõt minden vallástól való elválasztását oly gyakran hirdetik) megegyezhet és szövetkezhet az egyik legfõbb hatalom a másikkal, jogaik és fenségük minden sérelme nélkül, kölcsönös megállapodással és baráti szerzõdéssel az Egyháznak és az államnak javára. Sõt a házasság ügyében is közösen gondoskodhatnak, hogy a keresztény házasságokat fenyegetõ veszedelmek elháríthatók, s e házasságok összeomlása megakadályozható legyen.